A Székesfehérvári és Erdélyi Bukó­galambokat Tenyésztők Fajtaklubja tagjai közül többen tartunk/tenyésztünk erdélyi duplakontyos bukó galambot, értelmezve a fajtaleírást, vitatkozva néha a küllemi előírásokról.

A felmerülő kérdések az alábbi témakörökbe sorolhatók:

- csőr hosszúsága, a sötét színű egyedek csőr, karom színének jelzettsége

- fésű formája, tollforgók meglétének kérdése

- orrkonty formája, nagysága

- színek meghatározása, besorolása

Élénk vérmérsékletű, de más falkával szívesen repülő bukó. Napjainkban már­már díszgalamb, de ha a szabadba járását biztosí1juk, akkor gyönyörködhetünk 30­40 perces repülésében, akrobatikus bukásában. Testtartása közel vízszintes. Alacsony állású, széles mellű, de kis testű bukógalamb. A nagytestű, hosszú galam­bokat selejtezzük! A fej minden irányban lekerekített, gömbölyded. A kör alakú orr­rózsa dúsan tollazott, fejre-csőrre simuló. A fejre bomló, kicsi, fiiItől-fiilig érő fésű a tarkón foglal helyet, magassága eléri a fejtetőt, kétoldalt feszesen a fejhez simul, tollforgókban végződik

A szem színe minden váItozatnál gyöngyszem, melyet kétsoros, finom szövésű, világos pacal színű szembőr övez. A szembőr színét az 1987-es faj­taleírás nem úja, azóta pedig nem jelent

meg másik fajtaleíró könyv. E fajtaleírás napjainkban is érvényben levő. Tenyésztői között talán csőr hosszúságának kérdése okozza a leg­nagyobb zavart! Ék alakú csőre tőben széles, kúpos végződésű, az orrkonty alól kilátszó, a közepes hosszúság alsó határán van! Az orrkontyon messze túlérő, esetleg feltűnően vékony, ú.n. cinke csőr nem kívánatos. A csőr, az orrkonty és a fej méreteinek harmonikusan arányos kap­csolata meghatározó, a három együtt kezelendő. A magyar fajtaleírás (1987) rövidcsőrűként említi. Tisztázni kell( ene), hogy milyen méretet takar e fajta esetében a csőrhosszúság. A rövid csőr a joggal megkívántteljes alakú, jól fejlett orr-rózsa alól nem látszanallátszik ki Nem szabad különböző tenyészir.ányról beszélni (pl német tipus) Csak egy -az EE által elfo­gadott- fajtaleírás létezhet, ha van ilyen. Ha nincs, akkor kezdeményezni kell ennek beszerzését Románia Galamb­tenyésztő Szövetségétől, elfogadtatását az Európa Szövetséggel. Kérjük e faj­taleírás rövid időn belüli közlé­sét/ismertetését, az egységes tenyésztési írány és bírálat érvényesítése végett. Az erdélyi duplakontyos bukó csőrének és karmainak színe - a tollazat színétől fiiggetlenül - világos szaruszínű. A fekete szalagos kékeknél és a kovácsoltaknál igen kevés a világos csőrű, karmú példány, de a feketéknél is okoz prob­lémát a jeIzettség. Véleményem szerint e mjz és színváltozatoknál e problémát nem hibaként, hanem kívánalomként kell( ene) kezelni. Azaz előnyben kell részesíteni a világos csőrű, karmú egyedeket, de így a jeIzett csőrűek, karmúak sem lennének "agyonvágva". Magyarul: akár kiváló is lehetne, ha egyéb küllemi bélyegei alapján erre rászolgál. Főként akkor, ha egyes fajtajegyei előnyként jelennek meg

a minősítés során. Tudjuk jól, hogy a sötétek világos körömmel és csőrrel történő tenyésztése nagyon nehéz (a legtöbb esetben jelzett, pigmentált). Több fajtánál - mely út itt nem követendő - ezért eleve elfogadott e vál­tozatoknál a sötét csőr, karom. Szeghal­mon volt egy nagyon szép sötét színű galamb, mely a bíráló szerint is csak a csőr színe miatt nem le(hete)tt kiváló. Tenyésztésénél -helytelenül- néhány tenyésztő dajkagalambot használ, veszélybe sodorva a fajta nevelő­képességét. Okulni kellene: más galambfajtáknál milyen problémákat okozott a csőr rövidítése, az ebből következő dajkásítás? Az erdélyi duplakontyos bukó megfelelő, apró magvakat tartalmazó takarmányozás mellett képes fiókáit felnevelni. Csak -a nem kívánatos- az orrkontynál rövidebb csőrhosszúságú egyedek szaporítása okoz problémát.

A tollazat rajza, színe:

Egyszínű: fekete, vörös, barna, sárga és fehér. Babos: előző színek változatai egyenletes eloszlású babozottsággal. Szalagos: kék, (ezüst) kékfakó. Kovácsolt: tisztázandó, hogy mely színek tartoznak ide (pl. kék, vörös, barna stb.) Háromszínű tarka: kiállítá­sokon problémát okoz e színváltozat meghatározása, vitára ad okot, elbi­zonytalanítva a tenyésztőket. U gyan­azon galambot hol kizárják, hol bírálják, mégpedig igen jó, netán kiváló minősítéssel is. Négyszínű tarka: tisz­tázásra vár a színváltozat meghatáro­zása, részletezése, leírása.

A fajta tenyésztőinek lehetősége van arra, hogy az "MGKSZ - Székes­fehérvári- és Erdélyi Bukógalambokat Tenyésztők Fajtaklubja" keretein belül folytassák a tenyésztést. Várunk min­den tenyésztőt!

Bárány István, Fajtaklub elnök