Kiállitásra való felkészítés
2006.07.07. 18:38
Hogyan készítsük fel madarainkat a kiállitásra
Engedjék meg, hogy néhány tapasztalatomat közreadjam, hiszen olyan sokan tették már fel a kérdést, áruljam el, mitől olyan szép a galambjaim lábtolla, mitől annyira tiszta, rendezett a tollazatuk stb. Nincs abban semmi varázslat, csak néhány öreg tenyésztő jó tanácsa és természetesen saját tapasztalatom, na és a tágas tartási hely. Kezdem az elején a gyűrűzéssel. A kisgalamb lábtollát (magyar óriásról lévén szó) illetve a tokot nem sértjük meg, ha vékony nyloncsíkot csavarunk a galamb lábára és azon húzzuk fel a gyűrűt, akár a combig, majd szépen kihúzzuk a gyűrű alól, így nem sértjük meg a fiókát. Még fészekhagyás előtt végezzük el az első védőoltást paramixo ellen Nobivac vakcinával. Sajnos elég drága oltóanyag, de azt hiszem, sokkal drágább lenne, ha egy-egy ígéretes fiókánk pusztulna el. Gyakorlatban ez úgy működik, hogy egy tűvel kiveszem a szükséges oltóanyag mennyiséget, így nem szurkálom össze a záró gumidugót, a maradékot pedig a hűtőben tárolhatom a következő generáció oltásáig. Az oltástól számított két hét múlva következik a paratífusz elleni védőoltás Zoosal-T vakcinával. Sajnos ez két komponenses, így egyből fel kell használni, mivel nem tárolható. A legkisebb kiszerelés 20 adagos. Az a legegyszerűbb, ha kéthárom tenyésztővel összefogva megosztjuk a költségeket. Természetesen minden oltás után vitaminkúrát tartok. Közben kifejlődnek a fiókák. Többször kézbe véve megszokják az ember közelségét. Ezzel már elvégeztünk egy fél ringdresszúrát és ha már a kezünkbe fogjuk a madarat, győződjünk meg róla, nincs-e benne élősködő. Amennyiben van, biokill-el permetezzük be a tollát a fejétől a farka hegyéig. Ne féljünk, a madárra nem veszélyes. A rendszeres takarításról se feledkezzünk meg és legalább kéthavonta fertőtlenítsük a galambházat, a voliert permetezőgéppel, virkon-S fertőtle nítőszerrel. Közben már látjuk, melyek azok a galambok, amiket érdemes kiállításra vinni. Egy-másfél hónappal a kiállítás előtt újból végezzük el a védőoltást, így elkerülhetjük azt a keserves tapasztalatot, hogy betegen hozzuk vissza kedvenceinket, azzal megfertőzve az itthon maradt állományt is. Megközelítőleg azonos időben végezzük el a karom és csőr pedikűrt, így az esetleges sérülésnek lesz ideje begyógyulni. Nézzük át a tollazatot, a törött lábtollakat, evezőket és nyugodtan húzzuk ki a sérülteket. Így még van ideje a toll újra növésének. Takarmányból emeljük meg a napraforgó arányát úgy 20 %-al, ezzel is elősegítve a toll növekedését, a színek élénkségét. Amennyiben van lehetőségünk a kiállításra szánt egyedeket válasszuk külön, esetleg a lakás alagsorába (kazánház, műhely), amely melegebb a külső hőmérsékletnél. Nagyobb lyukú műanyag hálóból készítsünk kb másfél m2-es voliereket, melynek aljára nikkecelt vagy hullámpapírt helyezünk. Ide tegyünk 4-5 galambot. Amennyiben a lakás más részében helyezzük el a madarakat, rögzítsünk a plafonhoz lelógatva elhasznált lepedőt vagy függönyt, azzal megakadályozzuk a tollpúder és pihék szétáramlását a lakásban. Mint mágnes a vasat, úgy vonzza magához ezeket az apró porszerű anyagokat a lepedő. Ezzel elkerülhetjük a feleség rosszallását is. Most értünk el a legfontosabb részhez. Naponta cseréljük, vagy forgassuk át a hullámpapírt, tisztítsuk a nikkecelt, ellenőrizzük a külső élősködőket, és bátran használjuk a biokillt. Lehetőleg kis teljesítményű infralámpa vagy a természeteshez közeli megvilágítást használjunk. Kéthetente vitarninlcúrát végezzünk. Kezdjük el hozzászoktatni a ketrecekhez galambjainkat. Célszerű készíteni 3-4 férőhelyes 50x50-es ketreceket, és ahhoz szoktatni őket. A fokozatosság elvén fontos, hogy az első időben ne hagyjuk magára kedvencünket, mert kárt tehet magában, illetve tollazatában. Kiállítás előtt egy héttel készítsünk 20 liter kézmeleg vizet, melybe öntsünk egy kupak WU 2 sampont. Kézbe véve a galambot mossuk meg tetőtől talpig - ügyelve arra, hogy a tollát ki ne tépjük - majd húzzuk le róla a vizet és tegyük vissza a helyére. Engedjük lejjebb az infralámpát. Nagyon ügyeljünk arra, hogy huzatot ne kapjanak, máskülönben simán átvészelik ezt a „nagymosást". Egy hét alatt szépen rendbe hozzák a tollazatukat, és azt látjuk, hogy a miénk a legszebb galamb a világon. Sokan meglepődnek, hogy milyen nagy az amúgy kicsinek tűnő lábtoll, mennyivel fényesebb, lakkosabb a toll és eltűnnek a fehéreknél a sárgás elszíneződések. Higgyék el tenyésztőtársak, ez a nem kis fáradtság meghozza a hozzá fiízött reményeket, amit látni fog a bírálólapon is! Nem veszítünk el értékes pontokat az ápoltság, tollszerkezet és élősködők miatt. Tudom, hogy nem mindenkinek van rá lehetősége hely vagy időhiány miatt, de így kizárhatjuk a piszkos lábgyűrűt és elkerülhetjük azt a sértő megjegyzést, amit egyébként az általam tisztelt és nagyra becsült idős galambász tett egy felszólalásában, hogy „undorodva fogja meg a magyar óriás galambot szennyeződése miatt". Megjegyzem az akkori „D" pavilonban rendezett kiállításon még csak 40x40-es ketrecek voltak és nem kívántam vitába bocsátkozni, hogy ne hasonlítsuk a Pesti megaszállóhoz, hisz ez olyan, mint egy egeret és egy elefántot ugyanakkora helyre csuknánk be. Ezután a kis kitérő után bízom benne, van, aki talál valami használható ötletet, biztos van olyan is, akinek nem mondtam újat. Arra kérem a tenyésztőtársaimat, hogy akiknek van új ötlete és tapasztalata, ossza meg velünk azzal is gazdagítva tudásunkat. Bízom benne, hogy írásommal e szép magyar fajta még sikeresebb szereplését segítem elő rangos kiállításainkon.
Szabó Tibor Aranykoszorús mestertenyésztő
|