A „törökgalambok”


A cím megtévesztő is lehet. A törökgalamb kifejezés a nagytestű fajtacsoport korabeli elnevezésére utal az 1800-as években, de még az 1900-as évek elején is. Ekkor még nem beszélhetünk teljesen kialakult fajtákról. Mert egy-egy nagytestű galambból több féle típus is létezett. Ezekből a típusokból emeltek ki külön fajtákat akkori szakíróink Teremi Gábor és Péterfi István. Ők írták le pl. az alföldi buga galambot és az alföldi parasztgatyást. Kiemelve külön fajtaként az akkori tanyavilág galambjaiból. Magyarországon napjainkban is létező fajtáinkból, mint pl. a magyar óriás, magyar óriás begyes… stb. ekkor még többféle típusa létezett. A fajták egységes leírása után ezek a különböző változatok értéküket vesztették és nagyrészt eltűntek. A szakirodalom ugyan leír egy fajtát török galamb néven, de ez semmilyen rokonságban nincs a mi magyar nagytestű galambfajtáinkkal. Péterfi (1961) ismerteti a török galambot .Leírja, hogy a „török galamb” kifejezés akkoriban különféle házigalambok jelölésére is használták. .”Régebben törökgalambnak nevezték a magyar óriás házigalambot, a bagdetták és a római galambok keresztezéséből nyert galambokat, a rövidcsőrű bóbitás bagdettát, a bukaresti lompos keringőket (turc) stb. Nézzük most sorjában melyek voltak a hazánkban török galambnak nevezett fajták/változatok.

Az első a magyar óriás galamb, melyet leginkább említettek a „törökgalamb” néven. Dr. Teremi Gábor leírja, hogy a különböző területeken más-más nevekkel illeték. És a fajta egy lehetséges őseként említi a lengyel óriás házigalambot. De a szerző is csak feltevéssel közli. A magyar óriás galamb török eredetére sincs bizonyíték. ” … Az óriás magyar házigalambot régen vidékenként más-más névvel illették. Így pl. Nagykörösön „török”-nek, Kecskeméten „bugá”-nak nevezték. Általában minden nagytestű, nehéz röptű galamb az Alföldön „buga” volt. Ugyanakkor Cegléden minden nagytestű galambot „török” névvel illették.”

„…A magyar óriás házigalamb származására vonatkozóan csak feltevésekre vagyunk utalva, és a mondák szerint a török időkből maradt volna vissza, ezért nevezik még egyes helyeken helytelenül „törökgalamb”-nak… Egyike legnagyobb testű galambfajtáinknak, és mivel testnagyságával, lábtollazatával nagyon hasonlít a lengyel óriás házi galambhoz, fel kell tételeznünk, hogy azzal valami rokonságban áll. Az sem kizárt, hogy a magyar-lengyel kereskedelmi kapcsolatok révén került a magyar óriás házigalamb őse Lengyelországból hazánkba, az 1870-es évek után...”

Péterfi 1961-es és 70 es könyvében is említi a lengyel óriás galambot eredeti nevén Olbrzym polki. „ Testhossza 46cm, kiterjesztett szárnyainak mérete 80-cm. Fején keskeny fésű, lába erősen tollas, színrajzolata foltos-vagy babos-tarka.”


lengyel óriás házigalamb ( Olbrzym polski)

A magyar óriást Balassa György 1901-ben kiadott „Az okszerű galambtenyésztés” című könyvében magyar házi galamb néven említi. Elterjedésére vonatkozóan a következőket közli. „….Csongrád vármegyének büszkeségeés különlegességét képezí, bár a szomszédos vármegyékben is el van terjedve.”

magyar óriás, fehér

A Galambtenyésztők lapja 1924 es évfolyamában sorozat jelent meg „ A speciális magyar galambfajták ” címmel. Ebben feltevéseket közöl galambjaink eredetéről. Két lehetséges utat jelöl a galamb elterjedésére vonatkozólag hazánkban. Egyrészt Olaszországból kereskedelmi kapcsolatok révén, másrészt a török hódoltság révén. A szerző a török eredetre vonatkozóan bizonyítéknak véli az Nagy-alföldön elterjedt, úgynevezett török galambnak nevezett fajt. „…Hogy tényleg a török időkben hozták be hozzánk a galambok nagyobb tömegeit, annak élő bizonyítéka a ma is az alföldön tenyésztett úgynevezett török galamb elnevezésű faj is, amelyet az alföldi magyar, még ma is ezen a néven ismer…”

A szerző leírja, hogy maga is tenyésztett két féle változatban magyar házit, úgynevezett török galambot. Mégpedig a kontyosat ezek a nagyobbak, és a kerekfésűset. Illetve ismerteti, hogy vannak sima fejű példányok is.

Winkler János 1925-ös Galambtenyésztés című könyvében óriási magyar tollas lábú házigalambként említi. Amely erős lábtollazattal és kerek fésűvel van díszítve. Illetve ismerteti, hogy ezen kívül más változatban is létezik. „Vannak ezen kívül búbosak és sima fejűek is. Tollas lábbal és sima lábbal.” Közlése szerint több színben tenyésztik a fajtát.

magyar óriás, szívhátú

Dr. Szűcs Lajos és Dr. Szécsényi Isvtán a „Galamb-tenyésztése 1965- ben kiadót könyvben a magyar óriás galambként említi. Itt is felmerül a török eredetre való utalás. „Hazánkban évszázadok óta tenyésztett fajta, amelyet régen „török galamb”-nak neveztek, ami feltehetően a török hódoltság korára és Törökországból való származásra utal. „Megemlíti még hogy korábban lábtollas és simalábú, fésűs bóbitás és simafejű változatban is tenyésztették. Standardját többszöri próbálkozás után 1960-ban határozták meg a jelenleg érvényes formában.

Dr. Péterfi István 1961-ben kiadott „A házigalamb és tenyésztése” című könyvében 2 változatott ismertet. „…Az 1900-as évek folyamán Debrecen környékén „törökgalamb „ néven ismerték a kétkontyos változatát . Később „nagytestű magyar házigalamb”, „törökgalamb” vagy „bugagalamb” néven emlegették. Használatos volt a „törökbegyes” vagy „törökgolyvás” elnevezés is. Nagyvárad, Arad és Temesvár környékén a magyar óriás házigalambot (nagy galamb, porumbei uriasi) főleg simalábú, fésűs és orrkontyos barátrajzú változatban tenyésztik…”

Felfedezhetjük tehát a kapcsolatot a magyar óriás begyessel a „törökbegyes” névre vonatkozólag illetve az itt még magyar óriás változata ként leirt (orrkontyos, sima lábú, barátrajzos) szalontai óriással.

Az 1961-es kiadásban a magyar óriás házigalamb simalábú változata                                           

Az 1970 es (bővített kiadás) című művében már a szalontai óriást önálló fajtaként ismerteti

                                                                                                                                                                           .

A szalontai óriás napjainkban már kuriózumnak számító fajta. Nehéz lenne megbecsülni a megmaradt állomány nagyságát. Amúgy is ritka, de ténylegesen csak nagyon kevés lehet a fennmaradt állományból a fajtatiszta egyed. A beltenyésztettség következtében veszített nagyságából a fajta.

A szalontai is több változatban létezett és létezik napjainkban is. Dupla- illetve egykontyos változatban.

szalontai óriás két változata fésűs sima fejű

fésűs orrkontyos

Dr. Teremi is említést tesz kiadatlan írásában a magyar óriás házigalamb leírásánál a szalontai óriás galambról, megemlítve, hogy „…Erdélyben főleg Nagyszalontán, ismert a magyar óriás házigalambhoz nagyon közel álló nagytestű helyi galambfajta, ami a lábtollazatán kívül orrán tollrozsát visel. Kinevezték „Szalontai óriásgalamb”-nak. Dr. Péterfi István kolozsvári szakíró közölte velem és mutatta be személyesen ezt a nagytestű házigalamb fajtát…”

A magyar óriás galambfajtánk egyik kisebb testű változatának tartják az alföldi buga galambot. Származására vonatkozólag biztos adatok nincsenek. De a közös elterjedési területből és a két fajta közti hasonlóságból lehet következtetni eredetére. A neve alapján is, mert a magyar óriásnál is szerepel a „buga” kifejezés, mint elnevezés. Bugánk is több féle változatban létezett. Ezeket általában testnagyság alapján különböztették meg. Teremi Gábor írása szerint már az 1890 es évek előtt ismert a magyar óriás és a szegedi keringők keresztezéséből származó buga galamb.

„…A „buga” galamb származására vonatkozóan biztos adatok még nincsenek. Az ország különböző helyein más és más fajta galambokat tenyésztenek. Ennek oka részben az egyéni ízlés, részben pedig az adott helyi viszonyok. Azoknak a tenyésztőknek, akik gyakrabban, találkoznak egymással, ízlésük egy irányban fejlődik. Az egyforma ízlés, az éghajlat és a helyi viszonyok megteremtik a táj állatfajtáját. Így jött létre az egyszerű emberek kezében, az egymáshoz közel eső alföldi tanyai udvarokban évtizede óta a „buga” galamb…”

alföldi buga galamb, vörös szíves

Dr. Péterfi (1970) alföldi buga galamb vagy dorozsmai parasztgalamb ként ismerteti. Melyet a szegedi magasszállókat hajtó tenyésztők jelzőgalambnak vagy csalogató, illetve dajkagalambnak használtak. Tollazata szívhátas rajzos. Előfordul egy fehér színű változata is az „alföldi fehér bugagalamb”.

alföldi buga galamb, fehér

Biszkup Ferenc –dr. Guoth János és dr. Horn Péter „Haszongalamb tenyésztés” (1976) című könyvében ismerteti az alföldi buga galambot. Elterjedési területeként az alföldi tanyavilágot jelöli meg (Bács-Kiskun, Csongrád és Békés megye). Ezeken a területeken közkedvelt galambfajta, melyet fajtatisztán és különböző keresztezésekben szaporítanak. „…Megjelenésében nagyon hasonlít a magyar óriáshoz, annál azonban jóval kisebb. A nagyon erős küllemi hasonlóság arra enged következtetni, hogy a török galamb mindkét fajta őseként szerepelt…”

Dr. Szűcs Lajos „Galambjaink” című könyvében ismerteti az alföldi buga galamb leírását. „…Magyarország, Szeged és környéke, ahol az ismeretlen származású fajta, egységes leírásának elkészültéig, általában „paraszt” néven szerepelt, s ezen belül elsősorban az erősebb vagy kisebb lábtollazat, esetleg a testtömeg alapján is – „ kis paraszt” és „nagy paraszt” változatott különböztettek meg…”

Másik ilyen galambfajtánk, amely az akkori tanyák udvarain található a magyar alföldi parasztgatyás. Első leírója szintén dr.Teremi Gábor. Közli, hogy származását homály fedi. Az akkori tanyák udvarain a bugák mellett volt megtalálható. Feltételezhető a rokonság mind a már említet bugával és magyar óriással is. Gondoljunk csak a magyar óriás előbbiekben ismertetett változataira melyek között voltak sima fejű példányok is. „Az Alföldön és Baja környékén ismert paraszt gatyásgalambról leírás még nem jelent meg. Nem ismert galamb fajta, mert nem ismert származása, de kitenyésztési ideje sem. Az alföldi parasztudvarokban, a tanyákon található meg, a „buga” galamb mellett kisebb számban.”

alföldi parasztgatyás galamb

Sajnos erről a fajtánkról nagyon kevés írásos anyag maradt fen. Teremi Gábornak és Péterfi Istvánnak akkori szakíróinknak sokat köszönhetünk, ők emelték ki és ismertették az akkori tanya világ galambjai közül az alföldi buga galambot és az alföldi parasztgatyást is külön fajtaként. Az magyar alföldi parasztgatyás csak fehér színben elismert, lábtollas, sima fejű fajta.

Magyar óriás fajtánkkal együtt nagy múltra tekint vissza a magyar óriás begyes galamb is. Magyar óriásunk elnevezésénél találkozhatunk „törökbegyes”vagy „törökgolyvás” kifejezéssel is. Valószínű, hogy a két fajta múltja összefűződik ezáltal. Magyar óriás fajtánknál a törökbegyes kifejezés valószínűleg a nagy begyet fúvó példányokra utalhat. Magyar begyes leírásokban viszont találkozhatunk tollas lábú fésűs fejű magyar begyesekkel is. Teremi a következőket írja a magyar begyes kialakulására vonatkozólag…”Közvetlen őse, valószínű a csörgő begyes galamb. Az 1700-as évektől kezdve „török begyesnek”nevezik és akkor gyér lábtollazatúak és kontyosak is előfordultak közöttük. Az 1800-as években az Alföldön „bögyösnek” és „begyér” galambnak ismerik. Abban az időben, több helyen az országban a gyenge golygás jellegű galambokat egyes vidéken” gévás” galambnak nevezték.”

Az 1925-ben kiadott Galambtenyésztők zsebnaptár, melyben részletes leírást olvashatunk. Magyar begyes származására vonatkozólag. „..Az ős szülőbölcsője ennek a mi kedves begyes galambunknak Közép-Ázsia belsejében keresendő és azokat annak idején a törökök hozták be magukkal…”

magyar begyes (Galambtenyésztők zsebnaptára 1925)

A fajták kialakulása során nagyon sok változat jött létre és sok a feledés homályába került. Az itt bemutatok fajták nagy valószínűséggel csak egy részét képezhették melyek a „törökgalamb” gyűjtőnév alatt szerepeltek. A kialakulásukkal kapcsolatban csak találgathatunk, az igaságot valószínűleg sosem fogjuk megtudni. Sokat köszönhetünk szakíróinknak, akik ismertették ezen, fajtákat és némi bemutatást engedtek fajtáink múltjába. A jövő már csak rajtunk múlik!

Fülöp László