Galambtenyésztésről néhány mondatban /1988/
„ A galamb szelídítésének és házasításának folyamata valószínű már a csiszolt kőkorszak végén kezdődött a kisázsiai Föníciában.”
„ A galamb az ókori Föníciában, Asztarténak, a szerelem és a nemzés istennőjének a jelképe és kedvenc állata volt. Innen terjedt el az időszámításunk előtti első évezredben Asztarté és a szent galamb kultusza Fönícia gyarmati országaiba: a földközi-tengeri medence keleti felében, elterülő országokban és kelet felé Mezopotámiába, az ókori Örményországba /Armenia/ és Arábiában. Ezt a feltevést régészeti ásatások nyomán feltárt leletek is alátámasztják. Ciprus szigetén kis templomokat ástak ki, melyeken sajátos építmények láthatók.”
„Régi galambokról szóló adatok egyike: „Az ó-egyiptomi birodalom történetéből ismert. Pl. Darwin, ismerteti Dr. L. Biroch közlését, mely szerint i. e. 3000 évvel egyik egyiptomi étlapon a galambpecsenye is előfordul.”
„ A galamb hindu nevét: „kapott” vagy „kabutár” a perzsa galamb szóból, a „kaftar” vagy „kabutár”-ból vezethetjük le, ami a galamb Perzsián keresztül történő „vándorlására” utal. /Részletek Dr. Péterfi István: „A házigalamb és tenyésztése c. könyvéből”
A fentiekből tudhatjuk, hogy a galamb háziasítása 5000 évvel ezelőtt már megtörtént, és Darwin szerint a vad szirti galamb volt az őse.
A vad szirti galamb Európában, a Földközi-tenger sziklás partjain, Kis –Ázsiában, Közép-Ázsiában, és Észak- Afrikában ma is vadon él. Életmódja hasonló a házi galambéval. Nem költ fákon úgy, mint hazánkban élő vadgalambok, hanem szikla odúkban, vízmosta partokon fészkel és tanyázik. Bármely házi galambfajtával párosítva tovább szaporítható. Nem így a hazánkban élő vadgalambok, melyek házigalamb fajtákkal nem költenek termékeny utódokat, tovább nem szaporíthatók.
Az ember a generációk hosszú során át, befolyásolta a házigalamb szaporodási és táplálkozási viszonyait. E hosszú idő alatt a háziasítás hatása élettani alapon nyilvánult meg.
A szervezet alkalmazkodott az életkörülmények változásához. A bőséges takarmányozás hatására megváltoztak és megcsappantak a táplálék megszerzésében fontos szerepet játszó szervek, testrészek működése.
Az éghajlat változása megváltoztatta a tollazatot, a test és a végtagok arányait. Az izomzat megváltozásával módosult a csontok alakja és felülete. Ezeknek a fiziológiai elváltozásoknak hatására hirtelen elváltozások, mutációk léptek fel. Változott a tollazat színe és növekedett a száma. Kialakultak a törpe alakok és óriásformák, a különböző fejformák és a rövid, illetve a hosszúcsőrűség.
A tenyésztés folyamán fellépő mutációk / rövid csőr és láb, hosszú csőr és láb, fésű, toll fodor, szögletes, húzott, keskeny fej stb./ kiválogatásából és különböző keresztezésekből a tenyésztők különféle, nagyon eltérő házigalamb fajtákat tenyésztettek ki. Mivel a fajta egyedei közös eredetűek és a külső, belső tulajdonságaik hasonlóak, és hasonló körülmények között jöttek létre, így a biológiai igényeik is hasonlóak. Ha azok a környezeti feltételek, melyek őket létre hozta, megmaradnak, akkor hozzájuk hasonló utódokat hoznak létre.
Tekintettel arra, hogy a galamb igen képlékeny és jól formálható, állandóan átalakulóban van. A fajtán belül a folyamatos nemesítések során fajtaváltozatok, tájfajták vagy alfajták különültek el, melyek a fajtára jellemző közös tulajdonságok mellett bizonyos fajtajegyek folytán különböznek a fajta más változataitól.
Tudjuk az, hogy a szépség megítélése- egyénenként változik, hazánkban is különböző fajtákat hozott létre. Így az Alföldön az egymáshoz közel eső városokban is más és más galamb fajták alakultak ki. Önálló fajták lettek az alföldi- körösi keringő, ceglédi rövid csőrű keringő, kecskeméti keringő, kiskunfélegyházi – fésűs és sima fejű keringők, szegedi magas szálló keringő és a szolnoki keringő stb. Különböző városokban kitenyésztett galambokat tenyésztőik kedven városukról nevezték el.
A hazai galamb fajták ősét a török hódítók hozták magukkal. Megfigyelhető, hogy a török hódoltság területén alakult ki a keringő galambfajták többsége /komáromi bukó, egri keringő, debreceni pergő, és a szarkakeringő.
Hazánkban a galambászat utak és folyók találkozásainál kialakult vásár - és mezővárosokban élte és éli ma is a fénykorát. A vásárokon és heti piacokon portékáikkal megjelentek kézművesek, közülük a galamb szeretők elhozták a felesleges galambjaikat is, melyeket eladták, vagy elcserélték. Ilyenkor ismerték meg a távoli városok galambfajtáit és cserélték ki tenyésztői tapasztalataikat. Így kerültek egy-egy városba más városok galambfajtái, melyek beolvadtak a helyi fajtákba.
A vásár- és mezővárosok vonzás körzeteiben, lévő falvakban is, pezsgő galambász élet folyt ahol is a közeli városok galambfajtáit tartották. Így Alpáron /Tiszaalpár/ Kiskunfélegyháza galambfajtája a kedvenc, melynek fennmaradásában döntő szerep jutott és jut napjainkban is a helyi tenyésztőknek.
BorsosImre
|