Prúzli, purzli vagy purcli - de Kiskunfélegyházi keringő!
Prúzli, purzli vagy purcli - de Kiskunfélegyházi keringő!
Alpáron (Tiszaalpár) úgy a felnőtt galambászok, mint mi gyerekek az 50-es évek táján is a félegyházi fésűst szíves prúzlinak, az egyszínűt csak prúzlinak neveztük. Nem volt ez másként a félegyházi galamb piacon sem. Hogy adod ezt a szíves prúzlit vagy, hogy adod ezt a prúzlit? És tudta az eladó, hogy melyik galambról is van szó, ha több fajta galambot is kínált eladásra, többek között szíves- postát, pallagit vagy szolnokit, melyet csak kispostának neveztünk. Arra viszont nem emlékszem, hogy alföldi (kőrösi) vagy kecskeméti keringő galambot árusított volna galambász. A kecskeméti galambpiacon is számtalanszor megjelentem a 70-es évek végén, de félegyházi fésűst csak én kínáltam eladásra. Ott, hogy adod a purclit? Kérdezett rá egy-két érdeklődő a fésűseim árára, s ha jól emlékszem néhány sárga szíves talált csak gazdára a többszöri próbálkozás alatt.
A „Gondolatok és vélemények a magyar galambfajták kitenyésztéséről” című könyvet böngészve számomra érdekes, elgondolkodtató mondatokra akadtam.
Például: „A magyar galambfajták eredete” című írásban azt, hogy „A magyar keringő galambfajtákat Balassa nevezte el a városok szerint, addig minden galamb purcli volt, amely a német purzler szóból ered.” És „Az alföldi (kőrösi) keringő galambokról” című írásban pedig azt, hogy „Balassa György könyvében még Kecskeméti keringő néven említi a fésűs galambokat.” Így már érthető, hogy egykoron Balassa György a kiskunfélegyházi fésűst miért is titulálta kecskeméti keringőnek a „Cserkészet a galambászati éveimből” című írásának idézett részében, amely az Aprójószág 1927. aug. 15. számában jelent meg. „Az 1887-ik év augusztus havában már Kiskunfélegyházára kerültem. Itt a szegedi magasrepülő keringőket csak a hírből ismerték. Az itteni galambászoknak a bécsi deresek, a magyar házigalambok, remek magyar becsesek, csattogó- vagy csörgőbögyösök és a kecskeméti keringők, „purclik” voltak ismertek. Még ma is élénken emlékszem vissza az itt látott remek galambokra. Kiskunfélegyházán közel két teljes évet töltöttem meg.”
Gondolom a galambszerető Balassa Kiskunfélegyházán, amint elfoglalta szállását és hivatalát első útja a város galambászaihoz és a vasárnapi galambpiachoz vezetett, és mindenütt számára még ismeretlen fésűs fajtával találkozott. Ekkor a nagykőrösi „villásfarkú” keringő purcli galambot (1873-as évtől) és a szegedi „magasrepülő” purcli keringőt (1880-as évtől) már ismerte, szállásukban is gyönyörködhetett, de a félegyházi fésűs galambok külleme és röpmodora új volt számára. Kérdésére, mely a galambok fajta nevére vonatkozott a galambászok válasza minden esetben prúzli volt. Ez az elnevezés napjainkban is közszájon forog.
Hauszner Béla (1928) a „Kőrösi, vagy Alföldi Keringő” című írásában olvastam, hogy „A magyar galambfajták közül talán egy sincs, amelynek annyi lelkes tenyésztője volna, mint a Kőrösi keringőnek. Az alföldi városok és községek tenyésztői már századok óta kultiválják ezt a fajtát. Különösen Nagykőrös, Kecskemét, Cegléd, Kiskunfélegyháza, Szolnok, Monor és Törökszentmiklós és környéke az, ahol a szép madarakat különös szeretettel tenyésztik.”
Az idézett részletben felsorolt városok közül Kiskunfélegyháza szerintem „kakukktojás”. Ugyanis, e városban és vonzás körzetében az ilyen szárnytartású, „píptelen” (zsírmirigy nélküli) galambokat az elődök sem kedvelték és ma sem kedvelik. Az 1900-as évek tájékán született idős galambászok elmondása szerint nagyapáik is a kiskunfélegyházi keringőt tenyésztették. Elmondhatjuk, hogy e fajta szeretete nagyapáról unokára szállt és Kiskunfélegyházán se nyoma sem pedig hagyománya nincs az alföldi (kőrösi) keringő, az úgynevezett „lompos” galamb tenyésztésének, és annak sem, hogy a helyi fésűsök kecskeméti keringő néven lettek volna ismertek.
Számomra a kiskunfélegyházi keringő kialakulásának és tenyésztésének szájhagyomány útján terjedő története, még ha generációváltások során némi képen torzult is hitelesebbnek tűnik, mint ahogyan az némely könyvben írva vagyon.