Úgy gondolom, lehettem vagy öt esztendős és sok időt töltöttem a nagymamánál, ahol László és Sándor nagybátyáim úgy 1926. tájékán a fésűsöket tenyésztették mesélte a kiskunfélegyházi Tábi Laci. A nagybácsik napközben dolgoztak, és munkába indulás előtt mindig elreteszelték az ólajtót, így nem juthattam be a galambfészkekhez. Mígnem az egyik alkalommal véletlenül nyitva maradt az ól és bementem a galambok közé majd összeszedtem a tojásaikat, mint nagymama tyúkok alól.
Késő délután, amikor a nagybácsik hazajöttek örömmel újságoltam nekik, Lacikám, Sandrikám összeszedtem a galambtojásokat. Nagybácsik a hír hallatára, mint akiket leforráztak csak álltak és bámultak rám. Majd amikor felocsúdtak meglepődésükből, kérdezték, kisfiam mit tettél a tojásokkal, hová tetted azokat? Azt hitték, hogy én is feltörtem, mint a nagymama a tyúktojásokat. Hát bele tettem egy lábasba galamboknál, volt a megszeppent válaszom. A nagybácsik sietősen, szinte futottak az ólig és találomra rakosgatták a tojásokat vissza a fészkekben ülő galambok alá. Az eset után sosem tudtam kinyitni az ólajtót.
2
Egyik őszi vasárnapon Banditól 80 forintért vettem egy nagyfejű sárga szíves süldőt a félegyházi galambpiacon, emlékezett vissza Tóth Jóska bácsi az esetre. Nagyon tetszett a madár, mely Akkor sem volt olyan eleven, mint amilyennek lennie kellett volna. Mondtam is Bandinak, hogy bágyadt a sárga, de ő szinte nevetve azt válaszolta, hogy azért ilyen, mert tegnap késő délután beszökött a kis padlásra és belakott újkukoricával.
Másnap kora reggel kinyitottam az ólajtót és láttam, hogy az új galamb elpusztult. Török Fercsi szomszéd motorkerékpárjával vittük el Bandinak a döglött sárgát és visszakértem a galamb árát, amit csak nagynehezen adott vissza.
Az eset után még egy hét sem telt el a galambjaim közül egyik- másik a faltövébe húzódva gubbasztott a napos részen. Először arra gondoltam, hogy a vedlés miatt alszanak, de egy újabb hét elteltével már csak néhány maradt eleven a falkámból, pedig nem etettem őket újkukoricával.
3
Pintér Miska a következő történetet mesélte) az utóbbi találkozásuk alkalmával: Talán 13-14 éves lehettem, amikor a Kisjuhász (Juhász Jóska bácsi) a fölvégben megfogta a legszebb feketeszíves, prúzli bakomat. Alpáron abban az időben nagyon sokan galambásztunk. Olyan utca nem is volt ahol 2-3 galambász ne lakott volna.
Időnként számos falka keringet különböző magasságokban. Rendre-módra össze is keveredtek a csapatok és akkor mi a gazdáik próbáltuk őket megültetni. Egy ilyen alkalommal tűnt el a kedvencem a fekete szíves bak, és jó egy hónap is eltelt mire megtudtam, hogy ki fogta meg.
Még azon a délutánon elmentem Juhász Jóska bácsihoz, hogy bármi áron is, de visszaszerzem a hímet. Kérleltem, ígértem neki galambot cserébe még takarmányt is, de sehogyan sem adta vissza. Míg végül meggondolta magát és a következőket mondotta: visszaadom a galambodat egy pár fekete szíves kispostáért. Arra gondolva fogadtam el az ajánlatát, hogy Szabó Pistától biztosan tudok majd szerezni megfelelő galambokat, de sajnos nem jártam sikerrel. Még a félegyházi galambpiacra is bebicikliztem két vagy három alkalommal, de senki sem árult olyan galambokat.
Közben egy hónap is eltelt és nagyon bántott, hogy próbálkozásaim nem jártak sikerrel, majd gondoltam egyet és újra elmentem Szabóhoz és vettem tőle egy pár fehér kispostát, majd otthon fekete vízfestékkel rajzos galambokká pingáltam őket. Szép nagy kerekelejesre és rövid hódasra sikeredett mindkettőnek a rajza. Feketévé varázsoltam a tollazatukat csaknem a bőrükig, hogy meg ne bukjak, Jóska bácsi rá ne jőjön a csalafintaságomra. Mire a két galambon megszáradt a festék már beesteledett. Szatyorban tettem az újdonsült szíveseket és vittem a fölvégbe. Amikor bezörgettem a bejárati ajtón már sötét este volt. A galambász meglepődött. Olyan sokára jöttél a galambért, hogy az óta már a fia is kirepült. Sajnos többszöri próbálkozás után csak most tudtam megszerezni a szíves postákat a félegyházi galambpiacon, soroltam a távolmaradásom okát. Többször is Félegyházára kellett bicikliznem értük a galambpiacra, mert párban nem csak külön- külön sikerült meg venni őket. Behívott gangra ahol petróleumlámpa világított (még nem volt villanyvilágítás), mely kedvező volt az én turpisságom rejtve maradására.
Egyenként vettem elő a madarakat és adtam kezébe Kisjuhásznak, aki nagyon megörült a szép rajzú galambpárnak. Jé, de nagy elejük van és hódas is mind a kettő szólt csodálkozva. Most már értem, hogy ilyen sokáig elmaradtál. Na, ezekért már visszaadom a galambodat és odaadom a fiát is ráadásnak, fogd az egyiket mondta és indult is az udvarra az ól felé, kezemben az egyik szívessel a sötétben utána botorkáltam. Kinyitotta a galamból ajtaját én pedig odaadtam a nálam lévő madarat és Jóska bácsi eltűnt a sötét ólban. Motyogott odabent valamit, amit nem értettem majd kijött nesze és kezembe nyomott egy galambot, mehetünk a világosra mondta és kezében egy másik galambbal megindult a pislogó fény irányába.
A lámpa fényében ismertem rá galambomra, mely sokat változott, hiszen a nagy vedlés kellős közepén tartott akkor. A fejének tollazata éppen akkor cserélődött, tokban volt a fésűje is. A fia is fekete volt, de hibás rajzú. Gyorsan a szatyromba tettem a két galambot és jól bekötöttem, ki ne bújjanak belőle, mert az öreg hím nagyon meg volt riadva, menekülni próbált. Gyorsan elköszöntem és szinte menekültem Juhászéktól, hogy Jóska bácsi meg ne gondolja magát.
Valamikor a tél közepe táján mentem el a galambászhoz, kíváncsi voltam rajzosak- e még a kisposták. Akkoron enyhe napos idők jártak, szinte száz ágra sütött a Nap akkor is, amikor benyitottam a kisajtót. Jóska bácsi a fejszéjével tűzifát hasogatott, és amikor meglátott elkáromkodta magát, s máris repült felém kezéből az éles szerszám és nagyot csattant a deszkakapun. Áldottam is az eszemet, hogy óvatosságból nem léptem át a küszöböt, így lehetőségem nyílott a menekülésre.
Haragjának az volt az oka, hogy a galambok a hóolvadásban lefürödték tollazatukról a festett rajz nagy részét és csak nem fehérekké váltak.