Vitaindító a kiskunfélegyházi keringő galamb múltjáról és jelenéről

                                                /1987./

Hazánk egyik legszebb galamb fajtája, melyet Kiskunfélegyházán tenyésztettek ki. Hogy milyen galambfajták keresztezéséből származik írásos emlék vagy emlékek nem maradtak ránk. Eredetére csak következtetni lehet.

 Dr. Péterfi István a Házigalamb és Tenyésztése c. könyvének 1970-es kiadásában a következők szerint vezeti be a kiskunfélegyházi keringő galambok ismertetését: „Öreg tenyésztők elbeszélése szerit már a múltszázad közepén tenyésztették. Úgy beszélik, hogy a helyi fésűs fehér galambok, és a topolyai galambok keresztezéséből származik”.

Dr. Péterfi István könyve igen terjedelmes, nagy galamb anyagot ölel át, így a szájhagyományok valószínűségét, hitelességét nem ellenőrizhette le.

Kiskunfélegyházán élt és ma is élő galambászok nagy része a komáromi bukó galambot nevezte, illetve nevezi topolyainak, mint ahogyan indusnak nevezi a rövidcsőrű galambokat.

A helyi fehér színű fésűs galambot el lehet fogadni a kiskunfélegyházi keringő egyik lehetséges ősének, mivel az egyszínű fehér fésűst ma is tenyésztik.

A kiskunfélegyházi keringő kitenyésztésében döntő szerepe lehetett a helyi fehér színű fésűs galambok és a török megszállók által hozott ázsiai keringő galamb fajták leszármazottainak keresztezéséből származó utódok, valamint a komáromi bukó és az alföldi-körösi keringő egybeolvadásának.

Napjainkban is, de még inkább a hetvenes évek táján hajtott félegyházi fésűsök között elő-előfordult bukó, vagyis forgó egyed. Nászrepülésnél egyes hím galamb ráült a farkára, próbál átfordulni. Többségük rövid idő alatt meg is tanult forogni.

Számtalanszor előfordul -a vörös színű szembőr, boltozatos és fehér, hód nélküli homlok, lekerekített fej a tarkó irányában, mélyen tűzött, illetve bélés nélküli fésű, melyek a komáromi bukóra emlékeztetnek. A 12-nél több vagy szétálló kormánytollak, a hosszú és széles farktő és zsírmirigy /píp/ hiánya és a lógós szárny, továbbá az előre bukó túlzottan boltíves homlok az alföldi-körösi keringőfajta jegyeire utal.

Szóbeszéd szerint a hosszú tollú, szálas fésű kialakítása miatt Potyesz testvérek az ötvenes évek előtt bekeresztezték a parókás galambot is, melyre a fül mögött meredeken a begy aljáig lefutó fésűlánc utal.

A kiskunfélegyházi keringő kitenyésztésének menetére csak következtetni lehet, de az a tenyésztő -aki évtizedekig ezt a fajtát tenyészti és ismeri a hazai keringő galamb fajtákat, az következtetni tud galambjai származására.

Reménykedjünk abban, hogy valaki egyszer egy ház padlásán vagy egy fészer sutban ráakad olyan írásos emlékre, melyből megismerhetjük elődeink titkát a kiskunfélegyházi keringő kitenyésztésének folyamatát.

Addig is nekünk mai tenyésztőknek az a feladatunk, hogy egységes tenyésztéssel és hozzáértő bírálattal olyan egyedeket tenyésszünk ki, melyek megközelítik az idealizált típust.

Tekintettel arra, hogy e galambfajta idealizált rajza vagy más módon megformázott alakja, képe eddig nem készült el, ezért a rajzos változatát megpróbálom olyannak leírni, amilyennek elképzelem.

A megnevezése is utal rá, hogy keringőgalamb. Igaz, hogy napjainkban egyre kevesebben hajtják, inkább zártan tenyésztik. Élénk tekintetű és közepesnél kisebb test nagyságú csaknem vízszintes állású. Tollazata testhez simul.

E galambfajtát, ha galambász veszi kezébe tekintete először a csőr –felépítésén, méretén, színén és a homlokhoz való illesztésén időzik el. Csak ezután nézi meg a galamb többi testrészét.

A csőr - ék alakú, kúpos tőben vastag és a középhosszúságú csőrtől valamivel rövidebb, csontszínű, apró fehéren porozott orrdudorokkal. A csőr és a homlok találkozásánál törés van. A felső csőrkáva és a homlok találkozási pontja a szem alsó szélével van egy síkban.

A felső csőrkáva tövétől hirtelen szélesedő, domború homlok meredeken ívelődik és törésmentesen, ívelten találkozik az alig ívelődő, széles fejtetővel. A fej nagysága nem arányos a test nagyságával.

A galamb ékessége a széles, fehéren bélelt kagyló alakú, enyhén hátra dűlő körfésű, mely a fül mögött ívelten és rövid láncban lefut a nyak két oldalán. A fésű a tarkón magasan helyezkedik el és a nyakszirten lévő fésűtámasztó tollak laza sörényt képeznek, mely lefut a hát kezdetéig. A nyakszirten tűzött, szabályos fésű és a tarkó között nincs horpadás, illetve mélyedés. A mélyen tűzött, kócos, fejre boruló vagy lánc nélküli tollforgóban végződő, elakadt és béleletlen fésű nem megengedett.

Az élénk tekintetű szemek bőre vékony, kétsoros, sima szövetű és pergamen színű. Másféle szembőr nem felel meg a fajta jellegének.

A nyak rövid, vastag, függőlegesen tartott és a toroktájig alig vékonyodik. A hosszú vagy vékony nyak nem felel meg a kívánalmaknak.

A fésűs melle domború széles, jól izmolt és alig észrevehetően emelt. A keskeny vagy emelt mell és görbe mellcsont súlyos hiba.

   Széles és rövid a galamb háta, mely a farok felé keskenyedik és enyhén lejt.

A farok keskeny, lapos, a kormánytollak szorosan záródva a hát vonalát követik. Számuk 12.

Izmosak a szárnyak, végeik nem keresztezik egymást, a szélső kormánytollakon nyugszanak, és a hosszuk annak végeit, csaknem elérik.

Rövidek a lábak a galamb testéhez viszonyítva. A csüd illetve a lábujjak simák és tollatlanok. A karmok színe a csőr színével megegyezik, csontszínű.

A fent leírt kívánalmak mellett fontos a galamb rajza, amit a fehér alapszín és a négy szín- fekete, kék, sárga és vörös egyikének szabályos elrendezettsége képez.

A kiskunfélegyházi keringő szabályos rajzú, élénk tekintetű, a közepestől kisebb testnagyságú, közel rövid csőrű, markáns és nem kerek fejű, a fejtető síkján túl érő élű fésűjű és rövid lábú galamb, mely fiatalon feltörve jól tájékozódik és zárt falkában igen gyors röp modorban keringve, száll.

E cikkemet a kiskunfélegyházi keringő galamb egységes tenyésztésének érdekében történő szakmai vita kezdeményezésére írtam.

Várom a Galambjaik c. folyóiratunk lapjain e fajta- tenyésztőinek és ismerőinek véleményét kitenyésztésének történetéről és a tenyésztés jelenlegi helyzetéről.

Borsos Imre

                                                                                                                                                                Alpár