A szegedi magasrepülő keringő
Irta: Balassa György (megjelent Kolozsvárott 1929-ben)

A szegedi magasrepülő keringők nélkül valamennyien fésűsek (kontyosok, bóbosok) sima (suta) fejű eddigelé közlök még nem észleltetett. Hogy ezen különösen hansulyozott fajtajellegi megismertető jelzőjét előre bocsájtottam, oka ennek főként abban leli okadatolt magyarázatát, mert a statisztikailag eddigelé még meg nem állapított egy néhány ezer galambász között, Szegeden is akadnak olyan táglelkiismeretű galambtenyésztők is, akik silány minőségű keringőiket bécsi avagy más simafejű keringőkkel keresztezték, s ezeket is - a valóban nemes szegedi magasrepülő keringőnek a rovására - az avatatlanok vagyis a kezdőtenyésztőknek, mint szegedi különlegességet megvételre ajánlják. A szakíróknak a feladata pedig elsősorban is éppen abban áll, hogy a kezdőtenyésztők s az összes kedvelők érdekeit is a becsapatások veszélyétől megóvja, s őket e tekintetben kioktassa s kellő tájékoztatással lássa el, nehogy a kedvtelés iránti ügyszeretetüket elveszítsék azáltal örökre.

A szegedi nemes magasrepülő keringő szerény megjelenésű külsője után ítélve, az első pillanatra a benyomás, amelyet ránk tesz, nem látszik lenni olyan nagytehetségű galambnak, mint amilyen a valóságban, de, ha egyszer, a munkájában láttuk a szegedi nemes magasrepülő keringőt, - lehetetlen annak meg nem kedvelni, aki a röpgalambot szereti, még az avatatlan kezdő kedvtelőnek is, - akkor önkénytelenül mintegy belső felhevült lelkesedéstől sarkaltatva, kalapot kell, hogy emeljünk e légi király előtt amit valóban, méltán és jogosan meg is érdemel ez a nemes galamb. Ugyanis, a szegedi magasrepülő keringőnek belső sajátosságu kitűnő tulajdonsága a hosszan tartó és szabadszemmel alig, néha pedig ki sem vehető, csendes magas repülésében áll. Magam is voltam - mint kezdő szegedi tenyésztő - szemtanuja (1883-ik évben, annak most éppen 40 esztendeje) 8 óra hosszanttartó magasrepülésnek, s nekem is voltak egyes kiváló egyedeim, amelyek 8, sőt még 9 óra hosszat is repültek egyhuzamban a szédítő magasságban, (Kápolnán és Nagybecskereken 1900-1909), s ez a tulajdonságuk a szegedi magasrepülő keringőknek otthonában, Szegeden és annak szomszédos vidékén már fel sem tűnik többé az, s nem is tartják ezt ott valami feltűnő, különös, hanem inkább mintegy önként értődő természetes dolognak. Mennél magasabb (1200-1400 m) és mennél kitartóbban repülnek a mi nemes szegedi magasrepülő keringőink, annál nagyobb az illető tenyésztők öröme és a büszkesége. Színváltozat és rajzokban rendkívül gazdag, ebben egyetlen keringő fajta sem múlja felül, ez pedig az igen nagy elterjedtsége s az igen sok kedvelője mellett bizonyít. Mind a négy alapszín és fehérszinben is előfordulnak, azonkívül vannak még fakók is mindenféle színben, - ezeket az utóbbiakat, mint szegedi keringő tenyésztő én létesítettem. Vannak azután még jelzettek: szívhátuak és csapottszárnyuak mindenféle szinben, azonkívül külön szegedi különlegesség, ugynevezett örvösök (tarkák). Hogy miért nevezték el örvösnek ezt a tarkafejű, tarkanyaku fehér galambot, nem sikerült kifürkésznem, pedig eleget kutattam utána a mult század nyolcvanas éveinek az elején, tehát ezen elnevezés kutforrása örökös homályban marad. Végül vannak még deresek és gólyvások is, amelyeket szintén én tenyésztettem ki, azért, hogy a szegedi magasrepülőnek amugy is nagy családja ezzel is gyarapodjék, s azt ne tudja felülmulni egyetlen keringő fajta, még az erről híres berliniek fajtája sem.

Nagyságra nézve a kis sirályka és az erős teljesen kifejlett parlagi galamb közöttváltakoznak. Evezőtollai majdnem a farktollak végeit érinti. A szép, büszke, karcsu, hattyuszerüen hajlított nyakon nyugszik a keskeny nemes fej. A melle széles, kissé kiálló, teljesen kifej-lett s jól gondozott állatoknál a tulszélesség miatt közepén a mellét kettémetszőnek látszó függőleges mélyedés van. Szárnyát könnyedén oldalához simulva horja. Tollazata gyengén testhez simuló laza. Csőre és körmei a tollazat színezete törvényeinek megfelelő, ugyanis: a kékek és a feketéknél fekete, a vörös, sárga és a fehéreknél, valamint a fakóknál világos szamszinü. Szemük szivárványhártyája: az egyszínűeknél gyöngyszín és narancssárga vagy narancspíros, a szivhátuaknál többnyire sötét, ugynevezett bükkönyszem, de vannak gyöngyszínszemű és sárgaszemű egyedek is, de a legtöbb kedvelő a gyöngyszínszeműeknek ad előnyt. A szemgyűrűk némelyiknél keskeny, más példányoknál erős, kissé dudoros is, színe a csukva tartottaknál halvány, a szabadon szállók némelyikénél világos, míg a tulnyomórésznél barnás színezetű, de soha nem piros az. A piros szemgyürüvel bíró állatok nem kedveltek, s ez a szegedi tenyésztők előtt a leghatározottabb jellegű s egyuttal a legsúlyosabb szépségű hibának is tekintetik.

A magasrepülésen kívül még egy figyelemreméltó jó tulajdonsága van a szegedi nemes magasrepülő keringőnek, a galambházhoz való ragaszkodása ahol született, vagy ahol fiatal korától fogva már huzamosabb időn át beszoktatva volt. Képesek néha napokon is keresztül étlen-szomjan kedvelt otthonukat keresni anélkül, hogy más idegen udvarba vagy galambházba berepülnének. A szegedi nemes magasrepülő keringők beszoktatásánál tehát igen nagy gonddal és szakavatottsággal kell eljárni.

A szegei magasrepülő keringő eredetére nézve semmiféle biztos elfogadható adat a birtokunkban nincs, s nem is sikerült azt a legszorgalmasabb kutatásom dacára sem kifürkésznem. A legöregebb tenyésztők öreg apjuk is foglalkozott volt már velük, s így mint egy 300 éves multra tekintenek azok Szegeden vissza. A legnagyobb valószínűség azonban amellett szól, hogy e keringőknek az ős szüleit - miután ezeknek a jellege is nagyon is keleti vérre vall - annakidején a törökök hozták volt be hozzánk magukkal.

Hogy a szegedi magasrepülő keringőket hazánkban áltlánosságban mindenfelé csak most ismerték meg a közel múltban (1890) - 35 éve vagy talán még annyi sincs - ennek oka legnagyobbrészt abban leli magyarázatát, hogy általában - de nem csak nálunk Magyarországon hanem szerte egész Európában így van az - a röpgalambokat jobbadára, vagyis helyesebben mondva legnagyobbrészt kisiparosok, kézművesek, napszámosok és kiskereskedők tenyésztik. Jobbmódu kereskedők, nagyobbrangu tisztviselők s egyéb uri emberek is foglalkoznak s foglalkoztak is velük, de azért ritkábban most is akadnak művelt egyének is mint tenyésztőik s mondhatom, hogy elég nagyidő kellett hozzá s nagy ügyszeretet, amíg letudtuk győzni azon kicsinyes hitet és lenézést, amelyet a jobb állásban lévő galambtenyésztő uriembereknek eltürniök kelletett az avatatlan laikus egyénektől.

A szegedi nemes magasrepülő keringő fajtatani leírása a következő:

Alakja: az erőteljes kifejlett nagy parlagi galamb nagyságától egészen a kicsiny angol bagoly sirályka nagysága között változó.

Feje: keskeny, enyhén domborodott, középmagas homloka van, szép, eléggé dus kerekkonttyal ékeskedik.

Szeme: szivárvány hártyája gyöngyszín, kissé pirosas erezettel, egyeseknél sárga (kukorica) színű, a fehér színű s némely szivhátuaknál vannak sötét u.n. bükköny szeműek is, halavány fehér vagy barnás szemgyűrűtől övezve, e gyűrűk némely egyedeknél erősen kiállók, de falnyomóan keskenyek.

Csőre: legtöbbnyire hossza, némelyeknél rövidebb, középhosszuságu, ékalaku, a színe: a galamb színének megfelelően fekete vagy szaruszín fehér, a fekete és kékszivhátuak csőre szintén szaruszínű, csakhogy azok felsőkávája hegyén egy kis fekete pont van, amely elvétve az egész csőrre is kiterjed.

Orrdudora: kevéssé duzzadt, fehéren porozott.

Torka: ívelt vonalban szépen befeléhajlitva.

Nyaka: szélesen emelkedik ki a vállából, feje felé elenyészően megvékonyodva.

Melle: széles, többnyire mérsékelten kiálló, némely egyedeknél erősen kiálló, amely utóbbi a galamboknak igen tet szetős külsőt ad.

Háta: könnyeden lefelé lejtő. Szárnya: hossza, legtöbbnyire testhez álló, - egyes alfajták egyedei lelógóan hordják azt, de nem szabad annak földet érintenie, - hegye majdnem a farktollak végét érinti, a másodrangu evezőtollak némely példányoknál oly szélesek, hogy azok a hátán - a szárnyából - felefelé kiállnak.

Farka: hossza, legtöbbnyire keskeny csukott, de fordulnak elő széles farka egyedek is.

Lábszára: némelyiké rövid, másoké középhosszuságu, elvétve fordulnak elő hossza lábszára egyedek is, de mindig csupasz az, (tollatlan) nyujtott, szélesen szétáló, piros színű, erős ajakkal bír, az öreg egyedeknek lábszára pirosas lilaszinü, körmük színe a galambok színének megfelelően fekete vagy szaruszín fehér.

Színe, egyszínűek:

1, Kék: világoskék, sötétkék és potykáskékek. A világoskékek feje többnyire majdnem oly világos színű, mint a szárnypajzs fedő tollak, némelyiknek tompora (stzóssza) fehér, másoké színes. A tenyésztők legnagyobb része a kékes világos színűeknek ad előnyt, ami érthető is, szárny és a farkszallagjuk színe fekete. A sötét kékek a habos és potykás kékek feje és a nyaka palaszín fekete, erősen zománcozott fémfénnyel. A potykás kékeknek szárnyszallagjuk nincs.

2, Fekete: a kiállítási példányok korom feketék, nyakuk erősen zománcozott fémfényben csillogó. Vannak fakó feketék is, de ezek se nem kiállítási, sem nem nemes, valódi tisztavérű magasrepülők.

3, Piros, vagy vörös: a kiállítási példányoknak az egész testeszine élénk piros. A szárny és a fartollaknak szintén pirosaknak kell lenniök. A sötét vagy bikavér vörösek feje barnás vörös, a szárnyuk és a farkuk szintén barnás vörös, a másodrangu egyedeké mosódott színű. A világos piros mosódott színűeknek a szárnyuk és a farktolluk fehér erezettel bír, bár e két utóbbiak között kivállóan kitűnő szállók is fordulnak elő ugyan, de a hibás színük miatt nem kiállítási példányok.

4, Sárga: az elsőrangu kiállítási példányok egész testének színe szép narancssárga. A szárny és a farktollaktól is megköveteljük, hogy azok határozott sárgák legyenek. Vannak világos sárgák is, s ezeknek rendszerint a legszebb gyöngyszemük van, minden pirosas erezet nélkül. Ha a szárnyuk és a farkuk tollai nem fehérrel erezettek, kiállíthatók s első díjjal is díjazhatók, mert éppen ezek között fordulnak elő a legjellegzetesebb minta példányok. De a hibás, fehérrel erezett példányok a kiállítási bírálatból kizárandók. Azok a sárgák, amelyek rövidebb csór és erősebb fejjel rendelkeznek, határozottan nem jó repülők, miért is a sárgák röptetési célokra, óvatosan szerzendők be. Sötét sárgák is fordulnak elő ritkábban, de azok rendszerint jó fejűek és a mi fő, kitűnő repülők is.

5, Fehér: hófehér, minden más árnyalat vegyüléke nélkül. Vannak közöttük gyöngyszemű és sötét szemű egyedek is. A kiállításokon a gyöngyszeműeknek adunk előnyt. De azért mindketten első díjjal is díjazhatók. Az elsörendü példányokat azonban a szegedi fehérek között, csakis a kizárólagos velük foglalkozó tenyésztők ismerik fel. Itt vannak olyan egyedek, amelyek a jó szálló nevet nem érdemlik meg s mégis akadnak olyan tág lelkiismeretü egyének, akik az ily silány minőségű példányokat a kitűnő szállók rovására árulják. Megjegyzés: Sólyom lakta vidéken a fehér, mint röpgalamb, a színe miatt nem ajánlható.

6, Vörösfakó: amint a neve is mutatja, a színe fakó vörös, vannak közöttük világos és sötétebb szinárnyalatuak és kovácsoltak is. A világos színű egyedek feje majdnem ép oly világos tejfelpíros, mint a szárnypaizsa, a sötétebb színű egyedek feje vörösbarna. Szárnyszalagjuk élénk piros színű, ugyszintén a nyaka és a melle felső része is. A kovácsolt színű egyedeknek szárnyszallagjuk nincs.

7, Sárgafakó: világosabb és söté-tebb árnyalata és kovácsoltak. A világos színű egyedek feje ép oly világos tejfelsárga, mint a számypaizsa, a sötétebb árnyalatú feje pedig narancssárga. Szárnyszallagjuk narancssárga, agyszintén a nyaka és a melle felsőrésze is. A kovácsolt színű egyedeknek számyszallagjuk nincs. Szárnyevező és a farktollazata ugy a sárga, mint a vörösfakóknak világos mosódott színű.

8, Ezüst, vagy gyöngyszín fakó, molnár kék: világos és sötét árnyalatuak és kovácsoltak. A világos színű egyedek feje éppoly világos tejfelszürke, mint a szárnypajzsa, a sötétebb színű egyedek feje pedig éppoly sütét palabarna, mint a nyaka és a melle felsőrésze is, zománcozott fémfénynyel. Szárnyszalagjuk sötétbarna. A kovácsoltaknak számyszallagjuk nincs.

9, Örvös: Fehér alapon a fejük, nyakuk és a mellük, valamint a hátuk kis része többnyire apró piros tollakkal tarkázott. A feje egy négyéves örvösnek majdnem egészen piros, a nyakától lefelé elenyészően mindig kevesebb színes toll mutatkozik. A szárny és a faroktollak azonban minden körülmények között fehérek. Az örvös-fiók mezben hófehér, az első vedlés után mutatkoznak a színes tollak. a kiállításokon az idősebb örvösök előnybe jutnak a fiatalabb egyedek fölött, mivel ez utóbbiaknak tarkázottsága színtekintetében még nem teljes.

10, Tarkák, deresek és gólyvások: különféle képpen tarkázottak, tigristarkók, deresek és gólyásrajzuak, babostarka fejjel, a szárnyuk evezőtollai minden körülmények között színesek Eddigelé csak kék és fekete-tarka színben fordulnak elő.

11, Szivhátuak: fekete, kék, vörös, sárga és különféle fakó színárnyalatokban fordulnak elő. A szivhatuak rajza, a fehérfejű szivhátuak rajzának megfelelő. A fehérfej elválasztó vonala az álla alatt hozódik a tarkón át, a fésűje belső tollazata a jórajzu példányoknál már színes. Nyaka teljesen színes s a színes tollak a hátán a szivalaku rajzot alkotják, a szinestollak a melle alsó részén, közvetlenül a combok előtt majdnem egyenes vonalban válnak el a has fehér tollazatától. A szárnyak a pajzsfedő tollakkal együtt színesek. Ezeknek a tollaknak szintén jó színűeknek kell lenniök.

Hibák amelyek a szegedi keringőt a kiállításon a bírálat, illetve a dijazásból kizárják: vastag fej, ferde, keskeny, mélyen ülő fésű, veres szembőr, keskeny (szűk) mell, a színek hiánya volta, az egy-színűeknél a hibás színű szárnyevező és farktollak (erezettek), a szivhátuaknál a hibásrajzok, amelyek elég süsün elő is fordulnak.

Pontok szerinti bírálat:
Fej: 30 pont, csőr: 20 pont, alak: 20 pont, színe: 15 pont, szeme: 10 pont és lába: 5 pont = 100 pont.

I. rendű 100 pont, II. rendű 90 pont, III. rendű 80 pont.