Kiskunfélegyházi keringő fajta ismertetője

E fajtaismertető célja, hogy a tenyésztői tapasztalatokat és a fajta leírás ismérveit kiegészítve alakítsa ki a tenyésztők és bírálók tudatában a kiskunfélegyházi /fésűs/keringő elképzelt típusát.
Mivel a galamb igen képlékeny, ezért jól alakítható és formálható állatfajta, melynek megjelenésével szemben a tenyésztő generációk igénye is változó, így állandóan átalakulóban van.
A fésűsök tenyésztőinek is célja, hogy a tenyésztésben már elért minőségi színvonalat –fenntartsák vagy még tovább növelve azt, kitenyésszék az ideális típusú fésűs galambot.
A fésűsök bírálóiknak pedig kötelességük, hogy hozzáértő és következetes bírálatukkal segítsék a tenyésztőket, hogy céljaikat mielőbb megvalósíthassák.
Hogy egy galamb megfelel-e a vele szemben támasztott követelményeknek, azt az első megtekintéskor mutatott összképe, vagyis a szemlélőre ható összbenyomása alapján ítélhető meg.
Az összbenyomás mit is fejez ki azt Dr. Török István így fogalmazta meg:” Az a kérdés, hogy a galamb az első rátekintésre mennyiben felel meg a fajta típusának, annak az eszményképnek, amely ott él a szakképzett tenyésztő vagy bíráló tudatában.”
A tenyésztők nagy része galamb vagy galambok vásárlásának alkalmával, rátekintéssel, az összbenyomás alapján választottak és választanak ma is ki egyedeket más galambászok állományaiból, ha galambjaik vérfrissítésre szorultak, illetve szorulnak. A kiállítások alkalmával a bírálók is először az összbenyomás alapján sorolják különböző kategóriákba az állatokat, mert az első rátekintés alkalmával eldöntik, hogy azok, melyik minőségi csoportba tartoznak.

Összbenyomás alkotói
Az összbenyomás alkotói a galamb küllemi jegyei, a következők:
- fej a fésűvel, csőrrel és szemmel,
- test- nagysága, felépítése, tartása,
- tollazat rajza és színe.
Fej
 

A kiskunfélegyházi keringő elsőrendű küllemi jegye a fej, amit a fésű, csőr és a szem tesz jellegzetessé.
Tenyésztői törekvések célja, hogy a fésűs galamb feje a test méreteihez képest legyen nagy. A széles és magas, domború homlok, a félkör alakú kagylós fésűvel és a közepes nagyságú szemekkel, valamint az ideális- nagyságú és állású csőrrel e fajtára jellemző karaktert képezzen.
A XX. Századforduló táján született idős galambászok elmondása szerint már nagyapáik is a dió, vagyis a gölődin fejű példányok kitenyésztésére törekedtek. /a krumplis gombócot nevezik Kiskunfélegyházán és környékén gölődinnek./
A fejnek úgy méreti, mint formai követelményei vannak. A fejhosszúság, magasság és szélesség arányaiban észlelhetőek az eltérések.
Széles és magas a domború homlok a felső csőrkáváig alig keskenyedik, az arcéle pedig ívelődik. A homlok akkor magas kellően, ha a felső csőrkáva és a homlok találkozási pontja a szem alsó szélének síkjába vagy az alá esik. /1 sz. ábra/
Az alig ívelődő fejtető- hosszúsága kismértékben haladja túl a szélességét. A fejtető vagy fejbúb kétoldalt a szemek irányában a halántékokkal kis ívben, a homlokkal pedig ívelten, illetve törésmentesen találkozik. A domborodó halántéktájak biztosítják a szemek és szemgyűrűk közel párhuzamos elhelyezkedését. A tarkó alig észrevehető, mert közte és a fésű közti részt a fej tollazata kitölti.
Domborúak a pofák az úgynevezett arci részek, melyek ívelten találkoznak a domború homlokkal. A pofák enyhén pöfézettek. A hímek feje nagyobb a tojók fejénél, kifejezett a nemi jelleg.
Fésű
 

A fajtát széppé és különlegessé mindenek előtt a félkör alakú bélelt, kagylós fésű teszi. A nyak oldalakon, a nyak hátsó élén, a nyakszirten két középpont körül kialakult tollforgók fej felé és előrehajló tollai a fésű, illetve a láncok külső tollazatát alkotják.
Fésű viszonylag magasan tűzve helyezkedik el. A felső része fésűtányér, mely a fejtől elállva enyhén hátradűl, és élben végződik. Végeihez a fülek mögött, csatlakoznak a lefutó láncok, élük folyamatos, és bevágásoktól mentes. A fésű él és a lefutó lánc élek nem egyenes vonalban, hanem a fülek mögött a tollforgók külső ívét követve futnak a nyak oldalaira, és fokozatosan elfogyva belevesznek a nyak tollazatába. A hímek nyakán rövid, míg a tojók nyakán hosszabb a gallérszerűen lefutó lánc.
A fésű- nagy terjedelmű, tiszta metszésű és masszív felépítésű, a galamb kézbevételkor nem ugorhat össze, és nem eshet szét, illetve nem szegfűsödik, rózsásodik. A rajzosok fésűjének- belső tollai a bélés tollak fehérek, a külső tollak pedig színesek. A fésűtányér és a fésűláncok béléstollai a fej, illetve a nyak tollazatából erednek.
A fésű és a fej között akkor van összhang, illetve harmónia, ha a fésű kehelyszerűen díszíti a tarkót, és éle csak annyira ér a fejtető síkja fölé, hogy a tarkó és a fésű közti fejtollazat alig láthatóan horpad be, illetve nem emelkedik a fejtető síkja fölé, így nem nyomja el, engedi érvényesülni a fejet. /2 sz. ábra/
A rövid, laza sörény, melynek éle alig ívelődik, teszi széppé és határozottá a fésűt. A szabályos tollforgók előre és hátrafelé hajló tollainak kisebbik része a nyak hátsó élén két oldalról összeérve a rövid, alig ívelődő, laza szerkezetű sörényt képezik, míg a nagyobbik részük a nyakra simulnak.
Csőr
 

A kiskunfélegyházi keringő galamb akkor sem tartozik a rövidcsőrű galamb fajták közé, ha a közép hosszúnál jóval rövidebb csőrt tartunk számára ideálisnak. A csőr hosszúsága közelítsen ugyan a rövid csőr mérete felé, de a paramétereik nem lehetnek azonosak.
A csőr illeszkedése, akkor megfelelő, ha a csőrkávák záródásának vonalát- a tarkó irányába meghosszabbító gondolati egyenes a szem alsó szélét nem érintve, közvetlenül a szemgyűrűk alatt halad el. /3 sz. ábra/
A csőr alsó és felső kávákból áll. A felső káva dobozfedél szerűen záródik az alsó kávára. A felső káva ívelődő középvonalában kimagasodik a csőr orma, mely a hegyén kampóban végződik. A felső káva tövében helyezkednek el az orrlukak, melyeket bőrkupak, az úgynevezett viaszhártya /orrdudor/ borít .
Hogy a csőr megfelel-e a vele szemben támasztott követelményeknek, azt mindenkor a fej, fésű, csőr és a szem összhangja, harmóniája mutatja. A csőr összes méretarányának, formájának és alakjának kell összhangban lennie a jellegzetes fejjel, fésűvel és szemmel, hogy az egyed kurta csőrűnek tűnjön.
Tudjuk, hogy e fajtának- a középhosszú csőrű röp galamb- átformálása rövidebb csőrű díszgalambbá más rövidebb csőrű fajták bekeresztezésével és céltudatos szelektálásával valósult meg.
A csőr hosszúsága a fajtaleírásban mm-ben van meghatározva, mely viszonyítási szám. Ugyanis a csőr hosszúságát és vastagságát sem, a tenyésztésben sem pedig a bírálat során nem méregetik tolómérővel.
A rövid csőrt kicsiny, gyűszűnyi fejű és kurta fésűjű galambon kitenyészteni, és örökletessé tenni könnyebb, mint az olyan egyed esetében, melynek ideális nagyságú a feje és hosszú tollakból álló félkör alakú kagylós fésűje van.
A csőrnek nemcsak hosszúsága, hanem szélessége, magassága, alakja és formája is van. Széles és vastag a csőr az orrnyeregnél. A homlok és a felső csőrkáva találkozásánál mért csőr szélességét a találkozási ponttól a csőr hegyéig mért hosszúság eléri, és kis mértékben túl is haladja.
Finom metszésű a csőr, ha az előzőekben ismertetett követelményeknek megfelel. Továbbá az orrdudorok- simák, nem tasakosak és enyhén porozottak.
Szem
A Kiskunfélegyházi keringő szemének nagyságát a szemgyűrűk mérete, alakja, formája és átmérője határozza meg. A szemek nagysága nem arányos a fej nagyságával. Csak a parlagi galamb szemnagysága arányos a fejének nagyságával, mert azt a célszerűségnek megfelelő nagyságúra a természet alakította ki.
A szemgyűrűk méretének a fej nagyságához viszonyított aránya e fajtának közepes nagyságú és közel párhuzamos elhelyezkedésű szemet tett kívánatossá. Csak közepes nagyságú szemek meglétével lehetséges a fej, szem, fésű és csőr összhatás harmóniája. Úgy a kicsi, mint a nagy szemek megbontanák ezt az összhatást, és a fej elveszítené jellegzetességét.
Csak simaszövetű, vékony, kör alakú és világos pergamen színű, szemgyűrűk nyújtanak kívánatos megjelenést e fajtának. A pacalszerű szemgyűrűk nem felelnek meg a követelményeknek, mert redőzöttségük miatt durvák és vastagok.
A pupilla kör alakú és fekete színű a fajta miden változatánál. Váltakozó viszont a szivárványhártya színe a fajtán belül is, mert a rajzosok és a fehér egyszínűek esetében sötétbarna /bükkönyszem/, a vörös, sárga és fekete egyszínűek szivárványhártyája pedig gyöngyszínű.
Test nagysága, felépítése, és tartása
A kiskunfélegyházi keringő sokat vitatott és sarkalatos kérdése a test nagysága, felépítése és tartása. Úgy a fajtán, mint a szín és rajz változatokon belül is vannak testnagyságbeli eltérések.
Már elődeink is a közepes keringő nagyságtól kisebb testnagyságú galambokat kedvelték. Ugyanis a túl kicsi testű egyedek fejének mérete nem érte el és ma sem éri el a kívánt nagyságot . Az ilyen egyedek homloka nem kellően széles és magas.
A fajtához kellően értő tenyésztők és bírálók számára a közepes keringő nagyságtól kisebb testnagyságú meghatározás elegendő. A galamb test méreteinek centiméterekben történő megadása felesleges.
E fajta teste, vagyis a törzse rövid, zömök és jól izmolt. Széles a hát a vállaknál és a derék irányában keskenyedik. Ha kézbe vesszünk egy ideális testfelépítésű egyedet, akkor úgy érezzük, hogy az kicsúszik onnan. Az ilyen galamb csak egészséges jó csontozatú és izomzatú lehet.
A fésűs csontozata nem lehet degeneráltságig elfinomult vagy durva, mert az ilyen galambon nem alakulhat ki az -az izomrendszer, mely a kívánatos megjelenést biztosítja.
Egykoron a félegyházi fésűs kiváló szálló volt, alkatilag is a repüléshez idomult. Keskeny és húzott volt homloka, emelt a melle így kecses madárnak tűnt. A zárttartási mód, a rendszeres repülés hiánya megváltoztatta a galamb csontozatát, izomzatát így elvesztette röp készségét, díszgalambbá vált.
Függőleges tartású nyak köti össze fejet a törzzsel. A nyaknak három részét különböztetjük meg:
- a mellső nyakat, melyhez áll, torok és a begy tartozik,
- a hátsó nyakat, melynek élén a laza sörény található, és
- a nyak oldalakat, melyeken helyezkednek el a tollforgók és lefutnak a fésűláncok.
Az előre domborodó begytől a kimetszett toroktájig alig vékonyodó nyak olyan rövid, hogy hátulnézetből szinte nem is látható és úgy tűnik, mintha a fej a vállak közül nőtt volna ki.
A jól izmolt mell széles és domború és alig emelt. Íve törésmentesen találkozik a hastájékkal. Az izmos és széles, kellő mélységben hordott mellű példányok közel vízszintes tartásúak.
E fajta egyedének széles a háta a vállaknál, mely rövid, a farktő felé keskenyedik és enyhén lejt. Tenyésztők a vállakat, hátat, derekat és a farktőt egységbe foglalva csak hátnak nevezik.
Izmosak a szárnyak és a testhez szorosan simulnak. A széles szárnypajzshoz csatlakozó elsőrendű evezőtollak hegye a szélső kormánytollon fekszik és annak végét, csaknem eléri. A szárnyvégek nem kereszteződnek. A másodrendű evezőtollak a hát alsó részét takarják.
A farok viszonylag rövid, zárt, a hát vonalát követve enyhén lejt és a vége felé keskenyedik, vége a talajt nem érinti. A kormánytollak száma 12. Zsírmirigy /píp/ a farktőn található.
Rövid lábak teszik lehetővé e fajta alacsony testtartását. A galamb has tollazata csaknem érinti a talajt.
A galamb lába combbal csatlakozik a törzshöz. Az úgynevezett felsőcomb tollal fedett, a szárnyak teljesen elfedik, nem áll ki a testből. A combot követi a tollas lábszár, melyet alsócombnak is neveznek. A lábszárat a has tollai takarják.
Rövid és vastag a csüd, tollak nem fedik, pikkelyekkel borított és kárminvörös színű. A kicsiny ujjak hajlíthatóságát az apró ízek, az úgynevezett ujjpercek biztosítják, melyek alsófelén vannak a talpgumók. A vastag szarurétegű karmok a végső ujjperceken képződtek, színük megegyezik a csőr színével.
A láb hosszúságát a lábszár és a csüd méretei adják. A viszonylag széles lábközből induló lábak úgy viszik a zömök testet, mintha a lábak nem is lépegetnének, hanem görgőkön gurulna. A régi tenyésztők „gurulós, kis galambnak” mondták a fésűsöket.
Tollazat és rajz
Amíg e fajtát rendszeresen röptették tollazata dús volt, és a testhez feszesen simult. Amikor pedig a galamb szépsége került előtérbe mellőzve a repülési készségét, a zárttartás és a szoros rokontenyésztés nemcsak a csontrendszerét és izomzatát változtatta meg, hanem tollazatát is. Megfigyelhető a tollszerkezet lazulása, keménységének és feszességének csökkenése. A kiváló minőségű fésűsök testéhez lazán simul a tollazat, mely között olykor előfordulnak selyemtollak is.
A tollazat színe a galamb test egész felületén tiszta és telt, illetve árnyalatoktól mentes és fémes csillogású. A színes tollazat színező anyagokban gazdag, jól pigment.
Tudjuk, hogy a tartási viszonyok változásai díszgalambbá alakították át e fajtát. Megváltozott a fésűs testfelépítése és testtartása. A galamb rajza viszont változatlan maradt. Igaz, hogy a rajzhatárok nem minden egyednél élesek és szabályosak, mint a múltban voltak, mert a fajta csőrének kurtítása végett keresztezték számos rövidebb csőrű galambfajtával.
A kiskunfélegyházi keringőnek rajzos és egyszínű változatát standardírózták. A rajzosok esetében a fekete, kék, kékkovácsolt, vörös és sárga, valamint a dun /a máj, vagyis csokoládébarna/ szín van elismerve. Fehér a fej a homlokfolt /hód/ kivételével a fésű a lefutó lánc bélése, valamint a nyak eleje az úgynevezett előke, melynek szélei a lefutó láncok vonalát követve lefutnak a nyak kétoldalán úgy, hogy a szárny búbok irányában kiszélesednek és a begy aljánál nagy ívben záródnak. Fehér továbbá a mell közepétől a combok és lábszár, a has, lágyék, derék, a farkfedő és támasztó tollakig, a szárnyak és hát a szívrajz kivételével. Színes a homlokfolt /hód/, melynek szélei a csőrzugtól kiindulva kétoldalt a szemek irányába úgy futnak, hogy a szemgyűrűket nem érintik és a fejtető közepén ívben záródnak. Színes továbbá a fésű és a lefutó lánc külső oldala, a nyak hátsó fele, a tollazat a begy aljától a mell közepéig a farok a támasztó és fedőtollakkal együtt.
Az egyszínű változatnál a fehér, fekete, sárga vörös és a dun színűek az elismertek.
A kiskunfélegyházi keringő tenyésztése és bírálata során tapasztalhatók enyhe és súlyos hibák.
Enyhe hibának minősül minden olyan eltérés a fajtaleírás kívánalmaitól, mely nem bontja meg a fajta összhatásának harmóniáját.
Súlyos hibának kell minősíteni a fajtát meghatározó fajta jegyek hiányosságait, melyek megváltoztatják e fajta, jellegzetes karakterét.
A bírálók figyelmébe ajánlom
A kiskunfélegyházi keringő nem röp és nem is kalitka galamb. A bírálat alkalmával erre figyeljenek oda. Nem tanácsos a minősítés megkezdése előtt a kiállítási ketrecek rácsozatán a bírálópálcát többször is végighúzva riadalmat kelteni a fésűsök között.
Elegendő elmenni a ketreceik előtt, hogy megmozduljanak és megmutassák magukat. E fajta szelíd és bizalmas a hozzá közelítő emberhez, de szépségét csak számára nyugodt környezetben mutatja meg, ugyanis ott veszi fel eredeti tartását. Csak ebben az állapotában szabad megítélni a ketrecben lévő egyedet, mert ekkor van mód és lehetőség arra, hogy méretének, testfelépítésének és testtartásának összhangja, illetve harmóniája alapján minősítést nyerhessen. Különösen a fej, szem, fésű és a csőr összhatásának harmóniája hitelt érdemlően, csak ilyenkor a kiállítási ketrecben értékelhető. Ehhez kézbe venni szükségtelen, mert megriad a galamb, és természetellenes helyzetbe kerül, így pedig kedvezőtlenül megváltozik testrészeinek aránya, és a megbomlott összhatás irreálissá teszi az értékelését.
Borsos Imre
Fajtaklub örökös tagja