A postagalambok bírálatáról
2007.03.16. 19:37
Az egyesületi és országos kisállat kiállítások rendszeres szereplőivé váltak a postagalambok.
A postagalambok bírálatáról
Az egyesületi és országos kisállat kiállítások rendszeres szereplőivé váltak a postagalambok. Ezt a világ minden táján tenyésztett galambfajtát a Magyar Postagalambsport Szövetség tagjai versenyszerűen röptetik, az olimpiákon és nemzetközi röpversenyeken tenyésztőik és versenyzőik eredményesen szerepelnek. A postagalamb köztudottan "okos" galambfajta, nagyon ragaszkodik dúcához, ezen kívül nagyon jó nevelő tulajdonságokkal is rendelkezik. Ezért is lehet vele találkozni díszgalamb tenyésztőink padlásán dajkagalambként, de többek az egyébként is tartott dísz-, nagytestű alak- és röpgalambok mellett e szép és ellenálló fajtát is tenyésztik. Ezen sporttársak egy része tenyésztett fajtája mellett postagalambjait is bemutatja. Az ő számuk egyre nő, ez abból is látszik, hogy e galambfajták kiállítási létszáma állandóan emelkedik. Ez természetesen felveti a felszínen lévő bírálati problémákat. Az MGKSZ Bíráló Testülete egy évekkel ezelőtt elfogadott, "Bírálati útmutató"-val rendelkezik és ennek segítségével történik a kiállított postagalambok bírálata a BT tagjai által. De a postagalambok küllemi bírálatát a Magyar Postagalambsport Szövetség kiállításán is végzik, viszont más rendszerben, mint a mi kiállításainkon. Nem biztos, hogy célravezető lenne, ha a mi szövetségünk készítene egy fajtaleírást a postagalambokról, hanem - mint azt sok egyesület a kiállításán teszi - a Magyar Postagalambsport Szövetség helyi egyesületeitől kérné fel megfelelő "jogosítvánnyal" rendelkező bírálót, és velük minősíttetné a kiállított postagalamb kollekciót. Ezen gyakorlatot - ismereteim szerint - a postagalambászok Bíráló Testülete is támogatja.
Véleményem szerint is ez lenne a megoldás a postagalambok bírálatánál. Ezért tartom fontosnak közreadni az alábbi - Juhász István postagalambász bíráló és tenyésztő által - a témával kapcsolatban leírt sorokat: "Évek, vagy már évtizedek óta az a megtiszteltetés ér röp- és díszgalambász barátaim részéről, hogy kiállításaikra felkérnek a postagalambok bírálatára.
Teszik ezt gondolom azért, mert ismerik postagalambász pályafutásomat, valamint tudják, hogy rendelkezem olyan bírói minősítéssel, mely feljogosít bármilyen szintű bírálat elvégzésére. Szívesen teszek eleget ezeknek a felkéréseknek és érdeklődéssel figyelem évek óta azokat az irányzatokat, melyeket a nem profi postagalambászok tenyésztői munkája és ízlésvilága eredményez.
Magánemberként elfogadom ezeket a törekvéseket, de bírálóként zavarba hoz a látvány. A bírónak az a kötelessége, hogy az érvényben lévő standard leírás alapján végezze munkáját, legjobb tudása szerint végezzen rangsorolást, mely a díjazás alapját szolgálja.
Ezeken a kiállításokon viszont a helyzet egészen más, mert a bemutatott, postagalambnak nevezett galambok jelentős része alapvetően eltér az érvényben lévő standard leírástól. Ezt azért szükséges szóvá tenni, mert amíg nincs más küllem leírás (standard) a kedvtelésből tartott postagalambokra, addig a Nemzetközi Postagalamb Föderáció (FCI) által elfogadott bírálati rendszert illik és kell betartani. Az FCI a Postagalamb Szövetségek részére két kategóriát állapított meg (a kiállításokon és olimpiákon való részvételre): a standard és a sportosztályt. A standard nevezési feltétele, hogy egy alap röpteljesítmény szintet teljesítve küllemi bírálat dönti el a sorrendet, míg a sportkategóriában nincs küllemi bírálat, a sportteljesítmény adja a rangsorolást. Ebből az elvből következik, hogy a postagalambot kedvtelésből tartók - tehát nem röptetők - számára csak a küllemi bírálat jöhet szóba. Továbbá azt is le kell szögezni, hogy ily módon csak egyféle postagalamb van, tehát nincs például "utazó" postagalamb, mert azt postagalamb versenyen elért teljesítménnyel kellene alátámasztani. A postagalamb küllemi bírálatánál a szín és a rajz nem élvez előnyt, vagy hátrányt, csak a toll minősége és mennyisége bírálandó. Hibás felfogás a "gatyás" postagalambok kiállításának kerülése. A standard leírás a következőket mondja: "A lábszáron lefutó apró tollazat nem tekinthető hibának, ha az a csüdig terjed. Hiba viszont, ha a tollazat az ujjakra is átterjed." Úgy vélem, ez a megfogalmazás egyértelmű és világos, tehát nem kell elméletet gyártani, magyarázatot kitalálni a tollas lábujjakra, mert az a postagalambra nem jellemző. A leggyakoribb érv, hogy ez "Horváth posta", pedig nem hiszem, hogy ha Horváth János élne, jó szemmel nézné, hogy ilyen galambokat tőle származtatnak.
Megfigyelésem szerint gyakori hiba a kiállított galamboknál a rossz csontozat és a farokkötés gyengesége. Ezek a hibák kézben fogva derülnek ki, de gyakoriságuk miatt rossz tenyésztésre és a szelekció hiányára utalnak. Mivel a bemutatott galambok többsége nem rendelkezik egy ideális testformával és a csontozatot jól körülvevő izomzattal, ezért a csontozati hibák még nyilvánvalóbban érzékelhetők.
A postagalambnál a fej, a szem és a tekintet rendkívül fontos, hiszen az intelligenciát, a tájékozódó képességet tükrözi. Akinek már módjában állt több nagyteljesítményű postagalambot megfigyelni, az tudja, hogy ez az egyetlen tulajdonság, ami minden klasszis galambra jellemző. Különböznek alakra, színre, nagyságra, de tekintetükben egységesek. A színtől függetlenül tiszta, fényes, értelemre utaló szemek a szemgyűrűkkel jól körülvéve, kis kerek pupilla határozott kontúrral, mely gyakran a szem csőrhöz közelebb eső felében helyezkedik el. Ha szemből - a csőr felől - nézzük a galambot, akkor mindkét szemét látjuk, ami némileg a ragadozó madarak fej-szem elhelyezkedését mutatja. A fej íve mentes minden töréstől, de a burkolt fej hiba. Az amerikai óriásposta, a king, és egyéb díszés haszongalamb tulajdonsága ez, ami megváltoztatja az értelemre utaló tekintetet.
A postagalambok bírálatának rendszere eltér a dísz- és haszongalambok bírálatának felépítésétől. Ez a rendszer a bírálati tevékenység elvárásait öt fő csoportban határozza meg, mely részbírálatok értékükben is jelentősen eltérnek egymástól.
Az összbenyomás az első részbírálat, mely a ketrecben álló galamb ápoltságát, egészségét, testrészeinek arányosságát értékeli szemrevételezéssel és 10 pontig minősíthető.
A második részbírálat a csontozat megítélése, melyet a bíró a galamb kézbevételével végez, ami elsősorban a mellcsont, tojócsont és szárnycsontok vizsgálatát jelentik.
Az adható pont itt is 10.
A harmadik részbírálat a hát, farok és kötése, mely bírálat értékét max. 20 pontonban határozzák meg.
A negyedik részbírálat az izomzat, az egyensúly, testforma megítélése, mely a postagalamb egyik legfontosabb értékmérője. Ebből következik, hogy az értékelést max. 30 pontból kiindulva határozzuk meg.
Az ötödik részbírálat a szárny, a tollazat és minőségének értékelése. Fontosságát tekintve ez szintén max. 30 pontot képviselő bírálati rész.
Az öt részbírálati pont összessége adja a 100 pontot, melyből a bírálat során észlelt hibák levonása után alakul ki az adott pontszám, mely a bíró értékítéletét jelenti a bírált galambra.
Természetesen a részbírálatoknak ez a felsorolása tartalomjegyzékszerű, mert a standard leírást, a bírálati követelményeket nagyon részletesen tartalmazza és előírja a bíró számára a hibákért levonandó pontok mértékét. Javaslom mindazoknak, akik postagalambot akár kedvtelésből tartanak, de kiállításokon bemutatni kívánják, hogy keressék a lehetőségét a standardleírás megismerésének és tenyésztési módszereiket ehhez igazítva alkalmazzák.
Fackelmann János Szeged
|