Kiskunfélegyházi keringő tenyésztésének helyzete /1989/

A honi keringőgalambok üdvöskéjét, a galambvilág „orchideáját” Félegyházán és Alpáron, mint önálló fajtát, már a XIX. Század közepén tenyésztették. Kitenyésztése a török hódoltság idején a megszállók által hozott keleti galambfajták hazai fajtákba történő beolvadásával kezdődött.

A megszállt országrészeken lévő mező- és vásárvárosokban a helyi ízléseknek megfelelően alakultak ki a keringő galamb fajták, melyeket a galambászok lakóhelyükről nevezték el.

Előfordult olyan eset is, mint Kiskunfélegyházán, igaz, hogy félévszázados különbséggel előbb a fésűs, majd pedig a sima fejű keringő fajtát tenyésztettek ki és nevezték el kedves városukról.

A rajzos és az egyszínű fésűs galambok a kiskunfélegyházi keringő, míg a fésű nélküliek a kiskunfélegyházi sima fejű keringő nevet kapták kitenyésztőiktől.

Kiváló röpkésséggel rendelkezett a fésűsfajta a XX. Század második feléig. Ugyanis zárt falkában és élénk röp modorban szálló fésűsök 2-3 órán keresztül repültek, olykor 20-30 percig a tűnőben is járva.

A galambászat savát-borsát a falkák hajtása és egymás galambjainak befogása és a befogott galambok, visszaváltása jelentette.  A 60-as évektől kezdődően a mezőgazdaság üzemesítése és az urbanizálódás hatására a fésűsök tenyésztői áttértek a zárt galambtenyésztésre.

1963.-ig a fésűsöket csak szűkebb hazájában és annak szomszédságában lévő Alpáron ismerték és tenyésztették. Ugyanis akkoron Lipcsében rendezett kiállításon a félegyházi fésűs galamb kollekció, fehéren bélelt fésűjével és nagy fehér színű előkéjével, valamint szelídségével feltűnő sikert aratott.

 A lipcsei sikert követően megnőtt a külföldi, különösen a német tenyésztők érdeklődése e fajta iránt. És kezdetét vette az ésszerűtlen galamb export, melynek következtében számos kiváló egyed került nyugatra, megnehezítve a honi tenyésztés fejlődését, melyet tetézett még annak a tenyésztő generációnak a kiöregedése és kihalása kiknek keze alatt a fajta díszgalambbá változott.

Mivel a Lipcsében elért siker hatására egyre több hazai kiállításon mutatkoztak be a kiskunfélegyházi tenyésztők fésűs galambjaikkal. Így a Félegyházától távol eső országrészeken élő galambászok is megismerhették ezeket a kedves és különleges eleganciájú madarakat.

Számos galambszeretőnek megtetszett a fésűs és minden előtanulmány nélkül kiállításokon és galamb piacokon szerezték be a tenyészteni kívánt, elsősorban a hibátlan rajzú példányokat.

 Nem ismerték a fajta tenyésztésének buktatóit és az akkor használatos fajtaleírást, mely a kommunikáció hiányában szájról szájra terjedt némi ferdítésekkel a galambászok között, kinek-kinek galambjára szabva.

 Legtöbbjük a hibátlan rajzot, szemelőt tartva állították párba és bízván a gyors sikerben, költették a megszerzett fésűsöket. Majd az első fészekaljak rajzhibás fiókáit látva csalódottan, de meggondolatlanul számolták fel és adtak túl a nehezen beszerzett fésűs galambjaikon befejezve az alig elkezdett tenyésztést.

Azok a galambászok sem jártak több sikerrel, akik némi türelemmel viseltettek e fajta tenyésztésével szemben, és nem váltak meg fésűs galambjaiktól, mert az utódjaikat csak a tökéletes rajzra koncentrálva szelektálták. A hibátlan rajzot rögzítették ugyan, de a többi fajtabélyeget mivel nem ismerték figyelmen kívül hagyva azokat, e fajta vadhajtásait szaporították és szaporítják napjainkban is.

Igaz, hogy a fésűs jellegzetes rajzával, szelídségével és eleganciájával ragadja meg a kiállítások látogatóit, de más a kiállítás és más a tenyésztés. Ugyanis a kiállításra szánt példányok esetében törekedni kell a hibátlan rajz meglétére még némi igazításokkal is, mert az összbenyomás, csak azzal egész. A tenyésztésben viszont el lehet, és el kell tekintenünk a rajzhibák felett, ha a többi fajtajegy hibátlanul jelen van.

A tökéletes rajz meglétére természetesen törekedni kell, de csak akkor, ha az állományunkban többi fajtajegyet már rögzítettük.

                                                                                                                     Borsos Imre

                                                                                                                     Alpár