|
Tartós hasmenés
2006.09.16. 23:11
TARTÓS HASMENÉS
Írta: Dr. Hegedűs György-Tamás, AVI-VET Galambegészségügyi Laboratórium A verseny- és díszgalambtartás egyik leggyakoribb problémája a híg széklet. Laboratóriumi munkánk során egyre többször találkozunk e tünettel, így érdemes a témával részletesebben foglalkozni. Mindenekelőtt tekintsük át azon okokat, amelyekre feltétlenül gondolni kell a tartós hasmenés kapcsán (1 táblázat). A terjedelmi korlátok miatt nem lehetséges minden oki tényezőt részletesen tárgyalni, de három eset bemutatásával képet nyerhetünk arról, hogy a laboratóriumi diagnosztika mennyire elengedhetetlen a pontos, gyors, hatékony és nem utolsó sorban az olcsó gyógykezelésben!
Bakteriológia
- Salmonella
- Stapkylococcus
- Straptococcus
- Eschericia, stb.
Parazitológiai
- Ascaridia
- Capillaria
- Coccidium
- Hexamitia, stb.
Virológia
- paramixovírus
- adenovírus, stb.
Toxikológiai
- Gomba-toxinok
- Alga-toxinok
- Kemikáliák, stb.
Mycológiai
- Candida
- Mucor
- Aspergílius, stb.
Takarmányozási problémák
- Hipervitaminózis
- Hypovitaminózis
- Egyoldalú táplálkozás, stb.
1. eset
A galambállomány tulajdonosa azzal a problémával fordult laboratóriumunkhoz, hogy maáarai több hónapja vízszerű, zöldesfehér színű székletet ürítenek. Két egyednél idegrendszeri és mozgásszervi tünetek is megjelentek. Ezeket a tulajdonos azonnal kizárta az állományból. A többiek a vizsgálat előtti hónapokban Baytril oldatot és NeoTesol pulvist kaptak, de állapotuk nem javult tartósan. Paramixovírus ellen évente immunizálták a galambokat. Kéthavonta féreghajtót (Chemisol), havonta Coccidiumok ellen Vetacox-S pulvist, a salmonellosis „megelőzése" végett pedig Bytril oldatot adtak a teljes állománynak. A kórhatározás céljából az egyik, súlyos tüneteket mutató galambot teljeskörű diagnosztikai boncolásnak, továbbá az állománytól gyűjtött székletet parazitológiai vizsgálatnak vetettük alá. A nagymértékben lesoványodott galambban erősen kipirult bélnyálkahártyát, bélüregében pedig zöldes színű béltartalmat láttunk. Mája normális alakú, nagyságú, sárgásbarna színű volt. Egyéb szabad szemmel észlelhető elváltozást nem lehetett megfigyelni, így kórszövettani vizsgálatra a következő szervek kerültek: máj, lép, vese, agyvelő, tüdő, csontvelő, szív, vékonybél. A kórszövettani vizsgálat kimutatta, hogy ezekben lényeges elváltozás nincsen. A felboncolt állat bélüregében talált tartalomból bakterológiai vizsgálatot végeztünk, melynek eredményeképpen Esherichia coli és Staphylococcus intermedius baktériumok jelenlétét bizonyítottuk. Mindkét fakultatíve patogén kórokozó igen sokféle antibiotikumra mutatott rezisztenciát. A parazitológiai vizsgálat során nagy mennyiségű Capillaria és Ascaridia petét talál . A vizsgálati eremények alapján capillariosist, ascaridiosist, dysbacteriosist és bacteriemiát diagnosztizálGyógykezelésként féreghajtót, probiotikumot, nyomelem- és vitaminkiegészítést adtunk az állománynak, melyek hatására egyedtől függően 24 nap múlva megszűnt a galambok hasmenése, 1 hét elteltével pedig a teljes galambállomány egészségi állapota normalizálódott. Az eset kapcsán az alábbiakra szeretném felhívnia galambászok figyelmét:
1. Hiába adunk coccidiostatikumot vagy antibiotikumot, ha rezisztens a kórokozó.
2. Ha nincs az állományban kórokozó (pl.: Salmonel(a), akkor értel
metlen, sőt káros, drága gyógyszerekkel terhelni az állományt, mivel a feleslegesen adott antibiotikum növeli a rezisztencia kialakulását és dysbacteriosishoz vezethet.
3. Antibiotikum NEM alkalmazható megelőzésre, hiszen az alkalinzást követő napokban a szervezetből teljesen kiürül.
4. Ha az állományban van Salmonella, akkor a gyógyszer-érzékenységi vizsgálat eredményein alapuló tartós (8-10 napig) kezelést kell végezni.
5. Idegrendszeri és mozgásszervi tüneteket a vérárammal egyéb szervekbe (pl.: agyvelőbe, izületbe) szóródó baktériumok is okozhatnak!
2. eset
A tenyésztő azzal a problémával fordult a laboratóriumhoz, hogy galambjainál az utóbbi 2 hétben egyre súlyosbodó hasmenés jelentkezett, amely antibiotikum (Baytril, Furazolidon, Tylozin) alkalmazására sem csökkent. A madárállományt paramixo-vírus ellen évente, illetve rendszeresen „Salmonella-prevencióban" részesítették. Kórhatározás céljából a leggyengébb egyedet teljes körű diagnosztikai boncolásnak vetettük alá. A mikroszkópos boncolás alkalmával elváltozásokat csak a csontvelőben, a gasztrointesztinális rendszerben és a májban találtunk, a begyben, a mirigyes és zúzógyomorban nagy menynyiségű, emésztetlen takarmánydarabokat, valamint kipirosodott vékonybélnyálkahártyát, normális alakú és nagyságú, de világos sárgásbarna színű májat találtunk. Kórszövettani vizsgálatot a következő szervekből végeztünk: máj, lép, vese, agyvelő, tüdő, csontvelő, szív, vékonybél. Ennek eredményeképpen a májban patológiás, zsíros májelfajulást lehetett kimutatni. Mivel ezt az elváltozást rendszerint toxinok okozzák, a toxinok forrása pedig gyakran a takarmány, következő lépésben a takarmányként adott napraforgót vizsgáltuk, amelyből kiderült, hogy magas penészgomba tartalommal rendelkezik. A fent leírt vizsgálatok eredményei alapján gombatoxin által okozott emésztési zavart és a toxin által kiváltott patológiás zsíros májelfajulást diagnosztizáltunk. A gyógykezelés során a fertőzött napraforgó etetését azonnal felfüggesztettük, helyette jó minőségű napraforgót, búzát, kukoricát, vitaminokat és probiotikumot kaptak a galambok. A penészes takarmány megvonásától számított (egyedtől függően) 1-2 nap alatt a madarak széklete formálttá vált, az 5-12. napra pedig (egyedtől függően) víztartalma is normalizálódott. Az eset kapcsán az alábbiakra szerezném felhívnia galambászok figyelmét.
1. Mindig figyeljenek arra, hogy a takarmányt száraz helyen tartsák! (Utólag, a tulajdonossal együttműködve ugyanis sikerült kideríteni a probléma eredetét. A takarmány környezete a több hete tartó esős idő és a takarmánytároló beázása miatt olyan magas páratartalmat ért el, hogy kedvező körülmények keletkeztek a penészgombák elszaporodására. )
2. Régóta vizes takarmányt ne etessünk galambjainkkal!
3. A híg székletet nem csak baktériunu~k vagy paraziták, hanem a helytelen tartási körülmények is okozhatják.
4. Ha galambjaink híg székletének nem bakteriális fertőzés az oka, akkor antibiotikumok alkalmazásával súlyosbíthatjuk hasmenésüket, tovább rontva életkilátásaikat (és saját anyagi helyzetünket).
3. eset
A tulajdonos chlamydiasis gyanúja miatt egyik galambját laboratóriumunk szakrendelésére hozta, ahol elmondta, hogy állománya súlyos hasmenés miatt erősen lesoványodott, az utóbbi 5 napban 3 galambja is elpusztult, és egyre több madáron szemtüneteket (nagy mennyiségű gennyes váladék mindkét szemen) figyelt meg. A galambokat a szemtünetek megjelenése előtt Neomycinnel kezelte, de gyógyulást nem tapasztalt. Az állomány fertőző betegségek elleni immunizálásban nem részesült. Kórhatározás céljából a szakrendelésre hozott galambot vizsgálatnak vetettük alá. A galambtól vett bélsáron bakteriológiai, a szemének kötőhártyájáról nyert váladékon pedig bakteriológiai és citológiai vizsgálatot végeztünk. A súlyos állapotban lévő galamb a fizikális vizsgálat ellen egyáltalán nem tiltakozott. A gubbasztás mellett a gennyes tartalommal fedett szem volt a vezető tünet. Tollát átvizsgálva igen nagy mennyiségű tolltetűt észleltünk. A madár szemének kötőhártyájáról vett váladékból kétféle baktérium (Staphylococcus aureus és béta hamolizáló Escherichia coli), a bélsárból színtenyészetben béta hamolizáló Escherichia coli baktérium tenyészett ki. A Chlamidiafertőzés gyanúját a citológiai vizsgálattal kizártuk. A fizikális és laboratóriumi vizsgálatok eredményei alapján bakteriális szem- és kötőhártya gyulladást, bélgyulladást és dysbacteriosist diagnosztizáltunk. Gyógykezelésként ectoparasitikumot, célzott antibiotikumot, probiotikumot és vitamint adtunk az állománynak. A tolltetvek pusztulása következtében a galambok kedélyállapota jelentős mértékben javult már a kezelés első 12 óráján belül, majd 7-10 nap múlva a teljes állománynál megszűnt a szem-, kötőhártya- és bélgyulladás, így a hasmenés is. Az eset kapcsán az alábbiakra szeretném felhívnia galambászok figyelmét.
1. A tolltetvesség a galamb általános közérzetén keresztül olyan komoly mértékben képes gyengíteni annak immunrendszerét, hogy fakultatíve patogén kórokozók által is könnyedén megbetegedhet.
2. Minél elhanyagoltabb az állomány, annál nehezebb és költségesebb a gyógyulást elérni.
3. Mivel a Neomycin szájon át adva nem szívódik fel a bélüregből, a bélrendszeren kívül jelentkező tünetek (pl.: szemtünetek) kezelésében hatástalan.
4. Ha a hasmenést okozó baktériumok rezisztensek az antibiotikumokra, amelyek máskor esetleg hatásosnak bizonyultak, akkor a kezelés nemcsak eredménytelen, hanem ártalmas is lesz, mert egyrészt nem szüntetik meg a hasmenés okát, másrészt elpusztítják a galambok természetes bélflóráit.
Mindhárom esetnél megfigyelhettük, hogy az állományon észlelt tüneteket összetett tényezők okozták. Sajnos a galambok szervezete igen érzékeny, így az elsődleges problémát az esetek többségében elég hamar másodlagos kórokok súlyosbítják. A gyors és teljes gyógyuláshoz emiatt nem sematikus, hanem komplex, a ténylegesen fennálló problémákra irányuló gyógykezelésre van szükség. Ennek hiányában állataink nem egészségesek, csak tünetmentesek lesznek. Az ilyen tünetmentes, de a betegséget rejtve magukban hordozó galambokkal szokott előfordulni, hogy egy kimerítőbb verseny után súlyos formában tör elő az idáig rejtett betegség, amely ekkor már az egész állományt veszélyezteti!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
