Solymosi József
2006.04.29. 21:54
Életút
Solymosi József Névről már 1970-ben ismertem. Boros Banditól galambcsere útján hozzám került egy utánpontos kék szíves fiatal, mely Solymosi galambházában bújt ki a tojásból. Személyesen 1971 nyarán találkoztunk, amikor Barta Gáborral és néhány neves félegyházi galambásszal ő is meglátogatott. A viszontlátogatás a következő év nyaráig váratott magára. Egy verőfényes vasárnap reggel Alpárról biciklivel bekarikáztam Félegyházára a galambpiacra, s onnan pedig a Molnár Béla utcába, Solymosiékhoz. Amikor a sarokig kitárt kisajtón betoltam az udvarra bringámat, a gazda és egy számomra addig ismeretlen galambász a napfürdőző fésűs fiatalokat gusztálták a nagylombozatú, öreg akácfák árnyékából. Jóskával ismerősként köszöntöttük egymást, majd bemutatta az idegen 60 év körüli férfit, aki valamilyen György nevet mondott. Leültem melléjük a felkínált ülőalkalmatosságra és hallgattam véleményeiket a galambokról, melyek közül a vendégé hangzott kritikusabban. Úgy emlékszem, hogy a rajzos fiatalok többsége sárga színű volt, de láttam akkor sötétvörös és világoskék színűeket is, fekete szívesekre azonban nem emlékezem. A sárga színű fiatalok közt volt egy vedlésnek indult hatalmas fejű és igen rövid csőrű, nagy gömb elejes hím, melynek aranysárga színű tollai fémesen csillogtak a napsütésben. Mindezen jó küllemei mellett rövid testű és alacsony állású is volt. Mondtam a gazdának, hogy nekem nagyon tetszik a vedlős sárga, mire ő elmondta, hogy koratavasszal gyűrűzte az Orosz féle tarka hátú sárga hímtől és a Móczár Sándornál kelt sárga szíves tojó párostól. Ekkor megszólalt a László nevezetű galambász:" Józsikám azért a bitlinges sárga bakért adok neked 300 forintot egy fillérrel se többet." Gyurka bátyám arra a hímre gondolsz, melyikről az imént soroltam el, hogy melyik sárga szíves pártól gyűrűztem? Arra hát válaszolt röviden a galambász. Az még 3000 forintért sem eladó, így a házigazda. Ezzel vége is lett az alkunak. Néhány percig még a galambokról folyt a beszélgetés, majd felpattant ültéből a galambkérő és kerékpárját tolva elköszönt. A kisajtóból még visszaszólt:"Megyek Tollas Miskához kártyázni,"és eltűnt a kétkerekűjével. Ki volt ez a galambász és milyen galambjai vannak?-kérdeztem a gazdát. Ő László /Baba/ Gyura volt. Neki sima fejű falkája van, de akad köztük fésűs galamb is válaszolt Solymosi. Végül én vásároltam egypár sárga szíves fiatalt a szép hím testvérei közül, melyeknek rövid előkéjük volt ugyan, de vedlés után más hibát már nem lehetett rajtuk felfedezni. A Molnár Béla utcai első dúclátogatást még számos követte és Solymosi is járt néhányszor az udvaromban. Egyesületi és fajtaklub gyűléseken, kiállításokon és díjkiosztókon is találkoztunk, de galambászatáról csak 1990-ben beszélt, amikor térdműtétje utáni lábadozásának idején meglátogattam. Akkoron így kezdte mondókáját: A fésűsök tenyésztését szüleim házánál kezdtem még legényember koromban. Szíves galambjaim az akkori neves tenyésztők állományaiból származó fésűsök utódai voltak, minden színváltozatban. Akkor még rendszeresen hajtottuk a legjobb minőségű fésűsöket is. Nem féltettük őket, falkázni kellett azoknak is. Félegyházán egyazon időpontban megszámlálhatatlan fésűs falka repült. Galambjaim többsége sárga és vörös volt, de néhány pár fekete és egy-egy pár kék szíves is akadt köztük. Arra viszont jól emlékszem, hogy az ötvenes évek végén került hozzám egy pár nagyon szép kék szíves, melyek közül a hím Barta Gábornál, a tojó pedig Móczár Lajos bácsinál kelt. Vakuja Feri bácsitól 1959-ben vásároltam egypár rajzhibás kék szíves fiatalt, melyeket a nagyfejű, pontos bakjától hagyott kirepülni. A hím fehér fejű a tojó pedig pontos volt. Mire megerősödtek, megtanulták a falkaszállást és nap, mint nap repültek a csapattal. Míg egy napon több szálló falka is összekeveredett a levegőben, és a fehér fejű elveszett. Csak hónapok multán tudtam meg, hogy a hosszú Eszik gyerek, úgy lőtte le, hogy kavics helyett kiskrumplit tett a csúzlijába, mert nem akarta elpusztítani, csak megfogni a galambot. A pontos tojó megérte a tavaszt és elpároztattam egy fiatal hímmel, melyet az öreg kék szíves páros költött. Az első tojásaikból két rajzhibás kék szíves fióka hagyta el a fészket. A hím fiókának egyik szárny pajzsának tollazata kék színű volt . Az ilyen rajzhibás galambokat oldalasnak neveztük és nevezzük ma is. A tojónak a hódja volt cirmos és tarka a szív rajza. Több fiatalt már nem költhettek galambjaim, mert az esküvőnk előtt fel kellett számolnom a falkát. Ugyanis az események után a Horváth Zoltán utcába költöztünk, és oda nem vihettem madaraimat. Rövid időn belül, szinte minden galamb gazdára talált. Neves tenyésztők vásárolták meg a fésűsök nagy részét. Végül három rajzhibás fiatal, egy fehér fejű sárga és az előbbiekben már ismertetett kék szíves testvér pár maradt vissza, melyeket az ólpadlásra telepítettem a postagalambok közé. Néhány nap alatt megszerették a padlást és az új társaikkal naponta órák hosszat repülve, széltében-hosszában járták a várost. Amikor feleségemmel legközelebb haza látogattunk szüleimhez, a fésűsök közül csak a kék szíves tojót találtam. A másik két galamb a nagy repülések közepette eltűnt, elvészelődött. A kék hímet a piaci helypénzszedő Pista, a sárga szívest pedig az öreg Patyi fogta be. 1972 nyarán voltam itt először és akkor nagyon szép fésűs állományt láttam. Mikor és hogyan kezdted újra a fésűsök tenyésztését? Kérdésemre a lábadozó galambász rövid gondolkodás után az alábbiakkal folytatta történetét: Feleségemmel 1962-ben vásároltuk meg ezt a házrészt. Rövid idő alatt lakhatóvá tettük és ideköltöztünk a Horváth Zoltán utcából. Miután elrendezkedtünk, deszkából készítettem ezt az udvari galambházat, melynek belsejében kétoldalt a fészekhelyeket, a volierbe pedig ülőkéket szereltem. Úgy gondoltam, hogy a drótketreccel együtt négy-öt pár fésűsnek elegendő hely lesz benne. A galambházat klórmésszel alaposan kifertőtlenítettem. Amikor megszáradt a meszelés és átszellőzött a klórszagtól a galambház, elhoztam a szülői háztól a régi galambfalkám írmagját, a cirmos hódú kék szíves tojót. Nem sokáig volt magányos a kék tojó, mert a következő vasárnap reggel első utam a galambpiacra vezetett. Gondoltam ráakadok egy megfelelő minőségű kék szíves hímre, mely méltó párja lesz galambházam egyetlen lakójának. A piacon sok galambásszal találkoztam, de kék szíves hímet nem találtam. Az egyik ismerős javasolta, hogy menjek el Györki Gyurához, mert neki van páratlan kék bakja . A galambpiacról hazafelé jövetben meglátogattam Barta Gábort, és vásároltam tőle egy szép színű, szinte tökéletes rajzú vörös hímet és egy nagy fésűjű sárga tojót. A vörös Bartánál, a sárga pedig Tajti Mikinél kelt. Az ebédig volt egy kis időm és felkerestem Tóth Gyurka bácsit is. Tőle vásároltam egy Vakuja féle rajzhibás, vörös szíves, fiatal tojót, ha jól emlékszem egy százasért. Amint a három galambot a volierbe engedtem a kék tojóhoz, az építmény máris galambházra hasonlított. Kora délután indultam el Györki Gyurához, akit otthon találtam és a kék szíves hím is meg volt Oroszi Berci bácsitól került hozzá, de tudomása szerint Katona Imrénél kelt. Lábgyűrűje nem volt ugyan de hatalmas koponyával és rövid csőrrel volt megáldva a galamb. Mivel olyan alacsony állású volt, mint a kék tojóm, -már nem emlékszem, hogy végül is hány forintért, de a táskámba tettem. Hazafelé menetben meglátogattam Kanyó Sanyit, hátha van neki egy "dobtiszta", felesleges sárga szíves hímje. Sanyinak egy galambja volt csak eladó, mert szerinte nem volt dobtiszta. A galamb színe nagyon világos vörös volt, és a farok alatt hordta az egyik szárnyát. Mivel lábán Barta Gábor galamb gyűrűje díszelgett, megalkudtunk rá. Így a vörös a kék mellett, a táskámba találta magát. Aznap csaknem benépesült a kisméretű galambház, melyben néhánynap múlva már otthonosan mozogtak a lakói. - egy pár sárga és vörös szívest vásároltam még hozzájuk, hogy megteljenek a fészekhelyek. A kék szívesek rövid időn belül összepárosodtak, de a sárga és vörös rajzosok pároztatása nem volt zökkenőmentes. A kék szívesek már letojták tojásaikat, mikorra a másik két színváltozat költőpárai némiképpen összeálltak. A hímek nagy csatákat vívtak a kedvükrevaló fészekhelyekért, melyeket el is foglaltak a párok, és a tojók letojták a tojásaikat. A kék szívesek mindkét tojása fias lett, de csak az egyikből bújt ki a fióka, melyet úgy nyolc-tíznapos koráig szorgalmasan neveltek. És akkor elkezdtek újra párosodni, és napközben rá sem ültek a fiókára, alig-alig etették, az új fészekrakással foglalatoskodtak. Hogy ne menjen tönkre az ígéretes kisgalamb, átvittem a szomszédba Sinkó Bélához és olyan postagalamb fészkébe tettük, melyikben hasonló nagyságú fiatalok voltak, melyeket viszont az én kékjeim alátettem. Mivel a posta fiatalok állandóan éhesek voltak, csipogással kérték az eleséget, így a kék szíves pár napjai azzal teltek, hogy magvakkal gyorsan teleszedték begyüket és igyekeztek a fészekbe a posta fiókákat etetni. Mire a posta fiatalok felcseperedtek a kék páros szorgos nevelővé vált. A szomszéd postáinak fészkében rohamosan fejlődött az egyke kék fióka. Lehetett már négyhetes a kis galamb, amikor elhagyta a fészkét és a posta hímek feje búbjáról, lecsipkedték a bőrt. Sima fejű keringőre hasonlított, mivel a harcias hímek kitépték a fésű tollazatát is. Csak néhány szál fésű toll maradt mutatóba. Nyomban haza is hoztam a fiókát, nehogy nagyobb baj történjen vele. Itthon Marika, a feleségem ápolta, hintőporozta a kis kék fejsebét. A sárga és a vörös szívesek alatt kitisztult a tojások nagy része. Amelyik tojás viszont fias lett, abból kelés gyenge fióka bújt elő és elpusztult. November közepéig egyetlen utódot sem hagytam, sem, a sárga sem pedig a vörös szívesektől, ezért úgy döntöttem, hogy csak a fiatalokat tartom meg közülük, az idősebbeken pedig gyorsan túladok, nem etetem őket tavaszig. Néhány nap múlva eljött hozzánk Tollas Miska és megvásárolta a feleslegessé vált galambokat. Mielőtt elköszönt volna megemlítettem neki, hogy a kopasz fejű kék fiatalt is elviheti. Erre ő azt válaszolta, hogy "nem kell nekem az a pokóvar." Így maradt a galambházban három kék, a mosott színű vörös hím, a szép színű és jó rajzú vörös hím, melyek Barta Gábornál keltek, valamint a Tajti féle sárga szíves és Vakujától származó rajzhibás vörös szíves tojó. Amikor először voltam itt a hetvenes évek elején, nagyon szép és jó típusú, ugyanakkor igen világos színű kék szíveseket láttam. Talán két-három pár lehetett. Azok milyen vérvonalból származtak és kinél keltek?- kérdeztem a gazdától. A válasz nem váratott sokáig magára, mert a lábadozó beteg rögvest sorolta a történetét: A kék szíves fiatal, melyet Tollas Miska pokóvarnak nevezett a vedlés alatt nagyot változott. December elejére eltűnt a var a fejbúbjáról, a fésűtolltokok pedig szépen kinyíltak és kialakult a hosszú szálú tollakból álló, félkör alakú fésű. Mire beköszöntött az újesztendő a galamb fejbúbját is tollazat borította. Igazán szép, világos színű, nagyfejű és elejű, rövid csőrű és mély állású kék szíves tojóvá alakult. Akkor örültem csak igazán, hogy az ősszel nem vitte magával Tollas Miska. Egy hideg január végi vasárnapon Jankócki Ferivel, Solymosi Imrével és Tollas Miskával gyalogosan indultunk el Papp Laci tanyájára galambot vásárolni. Mert nagyon csúszott a jeges út, nem győztük egymást talpra állítani, annyiszor elestünk. Arra már nem emlékszem, hogy a többiek vásároltak-e galambot vagy galambokat Lacitól, de én akkor hoztam el egy fiatal kék szíves hímet, mely cigányféle vérvonalból kelt, és fészek testvére volt a későbbi kiállításokon champion győztes hímjének. A tanyáról hozott kék szíves hímet tavasszal elpároztattam a fiatal kék szíves tojómmal. Mivel mindkét kék hatalmas fejű és mélyállású madár volt méltán reménykedtem abban, hogy jó típusú utódokat költenek. Igaz, hogy sok rajzhibás utód repült ki a költőpár fészkéből, melyek igen jó típusúak voltak, de keltek hibátlan rajzúak is. A hibátlan fiatalok közül egyet elvitt a Rózsa férfiszabó, melyből nagyon szép hím lett a vedlést követően. Magamnak meghagytam egy tojót és egy hímet, mely az egyik helyi kiállításon lett champion győztes. Úgy emlékszem, hogy 1969 tavaszán Boros Banditól igaz csak költésre idekerült egy szép kék szíves tojó, melyet a Tóth Gyurka bácsi féle kék hím és a Barta Gábortól származó kék szíves tojó költött. A Borostól idekerült tojót elpároztattam a champion győztes kék szíves hímmel, és egy nyáron kötettem őket. Az utódok közül a legjobb minőségűeket elpároztattam az öreg kékjeimmel, és úgy sikerült kialakítanom a 70-es évek elejére azokat a szép költőpárokat. A sárga és vörös szívesek típusa milyen úton-módon sikeredett olyan egyöntetűre, mint, amilyen a kékeké volt, s hogyan, és milyen ősökből sikerült azokat kitenyésztened? Hiszen a sárgák aranysárga színűek voltak, a vörösök színe pedig olyan volt, mint a cseppentett vér és még fémesen is csillogott. Említettem már, hogy 1962. november hónap végén Tollas Miska megszabadított azoktól a galamboktól, melyeket nem akartam kiteleltetni. Tavasszal a Tajtinál kelt sárga tojót a lógós szárnyú vörös hímmel, a Vakuja féle rajzhibás vörös tojót pedig a másik vörös szíves hímmel pároztattam el. Ezek a párosítások már sikeresek voltak, mert több éven keresztül mindkét pártól jobbnál jobb utódot gyűrűztem. Mindkét költőpárosnak úgy a hím, mint a tojó tagjai sárga és vörös vegyes színű párosok fészkéből repültek ki. Miután megismertem galambjaim eredetét, az utódaik közül a legjobb minőségűeket pároztattam össze. Így sikerült jó minőségű vérvonalakat kitenyészteni úgy sárga, mint vörös színűeket egyaránt. A harmadik költési szezon végén túladtam a Tajti féle sárga szíves tojón, mert az utódai közt akadt egy fiatal sárga tojó, mely minősége messze felülmúlta anyja minőségét. Ezt a fiatal sárga szíves tojót, a Tóth Gyurka bácsitól vásárolt nagyfejű, ugyancsak sárga színű fiatal hímmel költettem. Kiválóan örökítették a fajta jellegzetes típusát és a hibátlan rajzot, valamint a tollazat aranysárga színét és fémes csillogását . Mivel az öreg vörös szívesek fészkéből repült ki kiváló minőségű sárga színű fiatal is, így tudtam keresztezni a sárga szíves utódokat. A későbbi években sárga tojót hoztam Móczár Sanyitól az Oroszi alezredestől, pedig egy tarka szívrajzú sárga szíves hímet, melyek összepárosításából remek utódok keltek, biztosítván a sárga szívesek vérfrissítését . 1981-ben a kiállításon két sárga szíves tojót és egy sárga hímet vásárolt meg Papp Laci igen magas összegért. A lógós szárnyú és világos színű vörös hímet pedig elpároztattam egy nagyon jó típusú fiatal és telt színű vörös tojóval, mely a Barta -Vakuja féle vörös szíves költőpáros fészkéből repült ki egy hatalmas fejű hímmel, melynek rövid csőre és szélesen terülő körfésűje volt, színe a cseppentett vér színére hasonlított. Nagy kerek előkéje a begy aljáig húzódott. Nagy labda elejesnek neveztük az olyan galambokat. A lábai olyan rövidek voltak, hogy hasának tollai érintették a talajt, és ha ment, akkor úgy tűnt mintha nem is lépkedne, hanem görgőkön gurulna a rövid teste. Ennek a vörös hímnek párjául kaptam Marikától, a feleségemtől meglepetésként, névnapomra egy Móczár Lajos bácsinál kelt kiváló minőségű, fiatal vörös szíves tojót. Ez a vörös szíves költőpáros számtalan kiváló utóddal lepett meg, melyek közül egy pár kirepülős fiókot vitt el tőlem Boros Bandi. Feltűnően nagy feje volt a tojónak is. Amikor elkezdődött náluk a tollcsere Bandi azt hitte, hogy mind a két vörös hím, ezért azt a galambot, melyiket tojónak véltünk eladta Dódának, a kinél tavasszal a vörös elpárzott egy ugyancsak vörös színű hímmel és letojta tojásait. Egy évre rá Bandi Barta Gábornak, 600 forintért adta el a hímet. Egy jó minőségűnek látszó fiatal hím került Paulitska Bélához és ott kiváló madárrá vedlett. Papp Laci 500 forintért vitt el egy másik fiatal hímet, de néhány hónap múlva szólt. Csináljuk vissza az üzletet, már nem tetszik nekem a galamb, és itt is van a táskámban. Nyomban meg is köttetett a bolt. A visszakerült vörös hím és a párja a következő költési szezonban számos vörös fiatalt nevelt fel. 1981-ben a helyi kiállításra a sárga szívesek mellett a vedléskor kiválóvá vált vörös hímet is beneveztem, de a kiállítási ketrecbe történő bepakolása előtt 3000 forintért elkelt, Solymosi Imre lett a gazdája. A kiállításon kiváló minősítést kapott a bírától. Papp Laci ott a kiállítás helyszínén már tízezer forintot is megadott volna érte. A 70-es évek elején galambjaid között nem láttam fekete szívest, de 77-ben vásároltam tőled egy nagy fésűjű fiatal tojót. Hogyan és kitől származtak a fekete szíveseid? Úgy az évtized közepén vásároltam Pintér Mikitől egy fekete tojót, mely a Potyesz Lajosnál kelt és a Borbás féle ugyancsak fekete színű hímmel költöttek, de minőségük messze elmaradt a másik három színváltozattól. A későbbi években mellőztem a fekete szívesek tenyésztését. A 80-as évek végén ellopták az állományom 13 legszebb példányát, de rövid idő múlva sikerült ugyan pótolni egyrészűket, és bemutatni a legjobb egyedeket egy vidéki kiállításon, de ott paratífuszos betegséggel fertőződtek meg és állományom nagy része elpusztult. Napjainkban is van néhány pár fésűsöm, de minőségük köszönőviszonyban sincs a régi fésűseim minőségével. Már csak nosztalgiából tartom őket az újonnan épült, nagyobb férőhelyes galambólban. A 2003-as év márciusában Kiskunfélegyházán megtartott fajtaklub gyűlésén a helyi tenyésztők már eltemettek, a halálhíredet keltették, mely hála Istennek csak álhír volt. Kívánom, hogy nagyon sokáig gyönyörködj az unokákban a kedves feleségeddel együtt, és ha lesznek még olyan minőségű galambjaid, melyek méltóak rá, akkor azokban is. Remélem még számtalanszor, odacsörgünk, hogy telefonon jó egészséget kívánjunk egymásnak, a névnapjainkon.
Borsos Imre
|