JAJ A KEZDŐKNEK!

Én még csak kezdő vagyok, igaz csak a galambtenyésztésben, de iskolába már ötödik éve járok ... Még kisebb koromban szerettem meg a galambokat, de akkor nem figyeltem olyan komolyan őket, nem tartottam számon, hogy melyik - kinek a gyereke - ezek pedig - most már tudom -, fontos dolgok... Kérjél tanácsot idősebbektől - mondta a nagyapám ugyan a galambászok furcsa, bogaras emberek, de biztos segítenek... Első galambjaimat összegyűjtött zsebpénzemből vettem, egy komolyabb nyolcadikostól... Örül - mondta, hogy én is a fajta tenyésztője leszek, a tőle megvásárolt galambok alapot adhatnak egy komoly tenyészet kialakítására, egy - két év: oklevelek, serlegek bizonyítják majd, hogy jó helyen vásároltam... Köszönöm - rebegtem, a pénz nem számít, ami van rászánom, de kérem, inkább kevesebbet, de jó galambokat adjon... A kiválogatást természetesen a tenyésztőre bíztam, akinek több polcot is elfoglaltak a serlegei ... „Ez az ember selejtezésre használta ki az alkalmat, az összes öreg hímet, és leharcolt tojót neked adta, ráadásul a vegytiszta új galambházadba behordtad az összes galambbetegséget..." Ezt már a doktor bácsi, az állatorvos mondta nekem mikopalzmózist, fertőző náthát, himlőt emlegetett, a többit nem jegyeztem meg, mert én még kezdő tenyésztő és csak negyedikes voltam... „Mindent megpróbálunk, de legjobb lesz, ha minél hamarabb megszabadulsz az állománytól" - tette hozzá ... Ezek óriásposták voltak, ma már nincsenek ... Az angol modenákat ismert tenyésztőktől és Németországból szereztem, szakértő közreműködők segítségével ... Egy felvilágosult idős galambász ő már gimnazista - sikeres üzletünk után suttogva elmagyarázta, hogy a legtöbb galambász a jó galambot egyáltalán nem adja el, a megvásárolható egyedek vagy gyenge galambok - terméketlenek vagy betegek... Ritka az olyan becsületes galambász, aki a selejtet tényleg kiszórja, ha vevő tűnik föl a láthatáron szinte eszét veszti valamennyi... Megfogadtam a tanácsot, utána csak annyit kérdeztem, miért van king a modenái között... Erre az idős tenyésztőtárs szűkszavúan csak annyit mondott: ehhez te még nem értesz... Gyorsan kezet nyújtott, hirtelen kikísért... Majd egy másik spori kérdezte tőlem, hogy én most kingezek vagy modenázok, jó lenne ha eldönteném, neki momentán vagy öt pár kiváló, a fajtaleírásnak megfelelő madara kiadó, ha gondolom... Szemlesütve mondtam, elfogyott a zsebpénzem, majd elpirultam, mert ritkán szoktam hazudni ... Jó lenne fajtaklubot létrehozni - írta nekem egy hetedikes, mert a kiállításokon az öklömnyi galamb is modena, meg a gyermekfej-nagyságú is. Ráadásul nemrégen idetévedt egy német bíráló és némiképp átírta az éltenyésztők névsorát ... Ebben a nemes küzdelemben - bár támogatom a rendcsinálók szándékát - részt venni nem tudok, hiába no, kezdő tenyésztő vagyok ... Kapkodom a fejem a pletykák és kavarások között is ... Ez eladta a galambját 15 ezerért mint mestertenyésztő, majd nem ismerte föl és görbe mellcsont miatt kizárta a kiállításon - mint bíráló ... Ő patkolja a ga, lambokat... Levágja a pergő lábtollát, beáztatjakiáztatja a lábát, lehúzza a régit, majd ráerőlteti a saját gyűrűjét, virágbolti celofánt használ hozzá... Te ezt honnan tudod? - kérdeztem idősebb társamat? Szó nélkül ott hagyott, pedig szerettem volna még kérdezni a módszerről...Amaz összebeszélt a bírálóval, az ő ketrecében recés oldalával fölfelé terítették le a hullámpapírt, csak azért nyert... Velem ezeket a titkokat megosztották, hiszen én még kisiskolás voltam... Most, hogy ötödikes lettem, elérkezett az idő, hogy magyar galambot tenyésszek - végtére is magyarok volnánk ugye... Egy már a gimnáziumot is kijárt tekintélyes tenyésztő bemutatott egy szintén érettségizett tekintélyes sporttársnak, mondván: segítsd a kezdőt, hadd boldoguljon... Ennek a kollégának még több serlege és oklevele volt, meg tenyésztői múltja, fényes... Úgy kezdtem, hogy én a galambokhoz nem értek; kértem, segítsen abban, hogy megfelelő állománnyal induljak... Adjon egy-két tenyészpárt és adjon fiatalokat, az ár nem számít, amennyit kell, annyit rászánok... Három-négy idősebbet és 10-12 fiatalt ad, kevés van ugyanis mondta... Ehhez képest meglepődtem, hogy újságban is hirdeti galambjait, azon jobban, hogy dúcában sok fiatalt láttam, azon meg még jobban, hogy a galambok egy részét a látogatóktól elzártan tartja. A válogatást természetesen rábíztam. Válaszd ki szíved szerint... Felnőtt galambokat bár megegyeztünk - nem tud adni mondta, a fiatalokat gyorsan ládába pakolta. Megköszöntem, nem garasoskodtam, békében elváltunk... Békétlenné akkor váltam, amikor szűnni nem akaró csipogással tudatta néhány fióka, hogy bár mesterem sokaságból válogathatott, de kapzsisága őket is fészekelhagyásra kényszerítette... Ez előfordul, nyugtattam magam, de egy érettségizett hogyan nyúlhat mellé... Aztán a kipakolásnál kiderült: úgy jártam, mint az egyszeri modénás, aki ránézett az egyik galambra - apró kis labda, majd a kétszerakkorára, felfújt léggömb - aztán közölte: ha ez modéna, akkor a másik nem az... Mert ha az egyik frissen vásárolt galambnak minden faroktolla fekete, a másiknál azonban a fekete tollak fehérrel keverednek, akkor valamelyik nem az igazi. Az egyik teltbarna színű, a másik barnaságába halvány foltok keverednek, akkor az hiba. Ilyen hibákat találtam már otthon, tehát a vásár után galambjaim 25 százalékában. Hogy nagy hiba vagy kicsi azt nem tudom, hiszen én még csak ötödikes vagyok. Hiányérzetem, azóta nem múló rosszkedvem mondatja: ugyanaz tör fent, mint korábban oly sokszor: a pénzéhség elvakította tenyésztőtársamat... Elfelejtette, hogy ez az állomány az övé lesz még évekig! Mindenkinek elmondom majd, hogy kitől kaptam a galambokat, azok utódai az ő dúcának nagyszerűségét vagy - ami a történtek után előfordulhat: kicsinyességét hirdetik... Ha a bírálók a kiállításon a frissen vásárolt galamboknál ítéletet mondanak, legyen az bármilyen, őt dicsérik vagy marasztalják el, ha szín vagy rajzhibásat adott - márpedig adott - őt minősítik... Tessék mondani: miért nem igaz a galambászok egy részére, hogy „a törvényt mindenki önmagában hordja"? Nem azért nem adok a kezdőnek hibásat, selejtet, mert nem ért hozzá, hanem azért, mert az az én szégyenem és nem az övé... Ma már tudom, hogy egy negyedikessel, de még egy ötödikessel is megfizettetik a tandíjat az idősebbek, de ez még nem lenne baj, ha az alapvető tenyésztői alapszabályt betartaná: a gyengét, a selejtet nem szaporítom... Itt állok most, be- vagy megfürödve... Háromszor annyit fizettem a madarakért, mint ha vásárban vettem volna... Tudom: a jót nem a vásárban szerzi be az ember... Azt is tudom: ha ezret fizetsz becsapnak, ha kétezret: akkor is, az ismeretlen, az új átvágható, hát át is vágják... Nagy játék ez: új beszállót nem kímélünk! Egyben csalódtam csak, azt hittem, hogy ezt csak az alsó tagozatban játsszák... Én még csak ötödikes vagyok, de ez fölháborít és bátorságot ad ahhoz, hogy kérjem: aki ilyen pénzéhes, számító és kapzsi, vegye le a falról az oklevelet, hogy mester... Ha valaki a föntiek alapján magára ismer: az lóg nekem négy darab egészséges, hibátlan tenyészgalambbal...