A Legnagyobb Magyar és a Magyar Óriás:
GALAMBKIÁLLÍTÁS NAGYCENKEN
Nem volt szándékom sokáig lebegtetni a címként leírt mondat értelmét, így aztán a tisztelt olvasó már az alcímben magyarázatát találja, miként kerülhettek reflektorfénybe a Legnagyobb Magyar és családjának, a Széchenyieknek lakhelyet és nyughelyet adó ősi fészkén, Nagycenken a Magyar Óriás és fajtársai. A soproni V-142-es egyesület tartotta itt a nyugati régió galambászait megmozgató kiállítását január idusán. A helyszínválasztást a változtatás igénye indokolta, a nagycenki tornacsarnok kiváló adottságaival ideális helyszínként ígérkezett a várható 4-500 madár bemutatásához és a megvalósítás során bebizonyosodott, az egyesület vezetősége jól mérte fel az igényeket és lehetőségeket és szinte a taggyűléseken átbeszélt és elfogadott forgatókönyv szerint valósította meg a kiállítást. Itt azonban azonnal meg kell jegyezni, hogy az egyesület tagsága is maradéktalanul teljesítette a kiállítás építésében, működtetésében, bontásában vállalt feladatokat. A kiállítás során szerzett tapasztalatok és aktivitás átbeszélése, értékelése szintén a taggyűlés feladata lesz. Az elképzelésnek megfelelően a régió egyesületeinek küldött meghívók hatására képviselték tenyészeteiket a galambászok és a Fertő-menti Madárbarátok Egyesülete. A rendező egyesület és a vendég egyesületek 385 galambot raktak bírálatra ketrecbe és mintegy 100 madár volt látható bemutató megjelöléssel (postagalambok, díszgalambok). Sopron földrajzi helyzetéből adódóan nehezebben jutnak országos szintű bírálathoz az itt lévő tenyészetek. Így a vezetőség az eddigi gyakorlaton – a tagság igényeinek megfelelően – változtatva, az országos szinten is elismert bírálókat kérte fel közreműködésre, amit a Tóth Sándor vezetőbíráló és Vonnák József, Kovács Sándor, Rajna István, Vágvölgyi Zsolt alkotta testület maradéktalanul el is végzett. Rokonszenvvel fordultak rendezvényünk felé, amit ezúton is szeretnénk megköszönni. A 385 bírált galamb 32 fajtát képviselt, természetesen az országos trendnek megfelelően a nagytestű alakgalambok voltak nagyobb arányban – King 47, Mondén 40, Strasszer 30, - míg a tollalakzatos és röpgalambok 20-30-as fajtacsoportokban (pávák, keringők, pergők) voltak jelen, a begyes, sirályka, pirók galambok változatai 10-15 egyeddel képviseltették magukat, és a címben kiemelt Magyar Óriásból 15 volt ketrecben. A bírálati eredmények is igazolhatják, hogy a régió tenyészeteit érdemes komolyabb kihívások elé állítani, nem csak bennfentes bemutatókon szerepeltetni. Az eredményhirdetéskor 87 kiváló minősítést, 19 kiállítás győztes címet és 5 tiszteletdíjat adhattam át.
A legeredményesebb tenyésztők:
Nagy János: 9 kiváló, 2 kiállítás győztes (Lahora, Begyesek)
Kazmár Gyula: 6 kiváló, 2 kiállítás győztes (Dán Keringő)
Varga János: 7 kiváló (Keringők) lettek.
De kiemelkedő tenyésztői munkát bizonyított Tóth László (Kiskunfélegyházi), Bándli Zoltán (Magyar Óriás), Kulcsár István (Karrier) is. A kiállítás legnagyobb meglepetését Czebe Imre kiállítás győztes King galambja szolgáltatta, aki neves tenyésztők elől, de általuk is elismerten vitte el a megtisztelő címet. A vendégkiállítók közül különösen a győri egyesület tenyésztői tettek ki magukért, úgy a madarak számában, mint elért eredményeikben hozták a tőlük megszokottat. Köszönet illeti ezért Kovács Attila (King), Bertalan József (Páva), Németh István (Strasszer) és Csanádi Csaba (King) tenyésztőket, akik a legeredményesebbek voltak. Az idei évben a neves strasszer tenyésztő társunk, Horváth Zoltán emlékére alapított vándordíjat Töreki István nyerte el. Felsorolásom csak a legkiemelkedőbbeket említi, de köszönet és elismerés jár a kiállításon részvevő valamennyi tenyésztőnek, közreműködőnek. Az elhanyagolható negatívumok közül azért meg kell említeni a mondén kollekció ápoltsági hiányosságait és a röpgalambok bírálatánál váratlanuk közbejött sajnálatos körülményeket – a felkért és visszaigazolt bíráló, Bagyánszki úr által az utolsó pillanatokban jelzett sajnálatos betegség követelt azonnali váltást. A helyzet a lehető legjobb megoldásáért az óta sem tudok elég hálás lenni Rajna Istvánnak! Kiállításunk és egyesületünk életében is egyedülálló esemény volt Uhrner elnök úr látogatása, aki a szokásos protokolláris programon kívül – elismeréssel nyilatkozott a látottakról – elfogadta felkérésünket egy rögtönzött fórumon való részvétellel. Az udvariassági körök lefutása után terítékre kerültek a résztvevő tenyésztőket leginkább érdeklő kérdések – országos kiállítás állapota, bírálati korrektség, monori börze kirakodóvásár jellege, szaklapunk minősége, ára. A vita részleteit ehejt nincs módom ismertetni, de összességében elmondható, hogy a kérdezők és a válaszadók is egymást tiszteletben tartó beszélgetést folytattak. Köszönjük elnök úr látogatását és sikereket kívánunk munkájában a tagság érdekében. A kiállítást, mint egy ezer látogató tekintette meg – az iskolások és óvodások szervezetten – természetesen a fiatalok belépő nélkül. Úgy érzem, a nagycenki kiállításunkkal olyan mércét állítottunk magunknak, ami úgy a tagság, mint a vezetőség feladatait kijelöli az elkövetkezendőkben. Szélesíteni kívánjuk a kiállítók körét – Burgenlandi régió – de természetesen elsősorban visszavárjuk az idei kiállításokon részt vett tenyésztő társainkat abban a reményben, hogy megelégedéssel távoztak Nagycenkről.
Mészáros L. Vilmos elnök
V-142 Sopron
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Tovább…
