Impozáns az alakja, elegáns, szinte „öntudatos” a tartása, a teste zömök, közepes, a hosszúsága és a nagysága arányos, se nem rövid, se nem hosszú, a rajza pedig az összes galambfajták között egyedüli. Kiállításokon egy vérbeli galambtenyésztő szinte nem teheti, hogy ne álljon meg legalább egy pillanatra a lahorák ketrecei előtt.
Magasság: Kb. 10 és fél coll (27 cm)
Hossza: A mellkas elejétől a farok hegyéig megközelítően 11 és fél coll (29 cm).
Szélesség: Megközelítően 5 és fél coll (14 cm) a test legszélesebb részénél, válltól vállig mérve. Ezek a méretek a kifejlett hímekre vonatkoznak, e tojók és a fiatal galambok értelemszerűen arányosan kisebbek.
Temperamentum: Kívánatos, hogy a lahora legyen nyugodt és méltóságteljes a bemutató ketrecben, azoktól a galamboktól, amelyek nyugtalanok vagy repkednek a kiállítási ketrecben, (10) pont kerül levonásra. Ez a tíz pont nem számít bele az eredeti 100 pontos értékelésbe.
Pontozás: Mintázat és küllem 25 pont, fej és nyak 20 pont, test és méretek 20 pont, tartás és kiállás 15 pont, szín 10 pont, lábak 10 pont.
Mintázat: Az alapszín fehér egy másodlagos színnel. Alapvetően a másodlagos szín az orrlebenynél kezdődik, ahol érintkezik mind a csőrrel, mind a lebennyel, majd folytonos választóvonallal határolva a szem felett a fejtetőt takarja. Ezután a nyaktól a szárnyakig ez a szín legyen a jellemező. A törzs, a farok, valamint a galamb összes többi része fehér kell, hogy legyen. Pontot kell levonni a határvonal hibáiért, főleg a fejen, a nyakon és a szárnyakon látható hibákért. A combon látható hibák, stb. kisebb jelentőséggel bírnak, így a pontozásnál ezek a szempontok irányadóak. Megjegyzendő még, hogy az életlen határvonal, vagy a „püspök-szárny" (fehéres tollak a szárnytöveknél), színezett láb-szárak nem vezethetnek kizáráshoz, de olyan hibák, amelyek pontlevonásra adnak okot.
Fej és pofa: A fej legyen nagy és széles, amennyire csak lehet, teli előrésszel és jól fejlett hátsó koponyarésszel. A koponya teteje ne legyen túlságosan kerek, inkább az illusztráció szerinti ovális. A fej és arc éreztessen „férfiasabb" jellemvonásokat a hímeknél, mint tojóknál. A madár arca legyen nagyon kellemes, olyan orcákkal, amelyek a madárnál meglehetősen pufók benyomást keltsenek.
Nyak: Telt és erőteljes, közepesen hosszú és dúsan tollazott, folytonos, nem válik el a fejtől és a testtől, így nem szakad meg a két színt elválasztó vonal sem. Ez az izmos „bika-nyak", amely átmenet nélkül megy át a nagyméretű mell¬kasba, a fajta legkívánatosabb jellemzője. A vékony, „kígyónyakú" példányok ennek megfelelően lepontozandóak.
Szem: Fényes és feltűnő, egészséget és életerőt mutasson. Legyen „bika" színű. A megtört vagy színtelen szemű egyedek kizárásra kerülnek.
Szemgyűrű: Legyen vékony, sima és keskeny amennyire lehetséges. A szín a hús színétől a vörösig változhat.
Csőr: Legyen széles és erős, meglehetősen tompa heggyel. Közepesen hosszú, mérete megközelítően hét¬nyolcad coll (-2,4 cm) a lebeny középső részének tollal való érintkezési pontjától a csőr hegyéig mérve. A rövidebb csőr jobb a hosszabbnál. Legyen rózsás-fehér színű. A szaru szín vagy bármely foltosság kizáró ok. Nem lehet a csőr alsó állású vagy túl egyenes. Az illusztráción ábrázoltra hasonlítson. A hosszú és keskeny csőrök nem a fajtára jellemzőek.
Csőrlebeny: Közepes méretű, finom textúrájú, szinte porszemen fehér. Enyhe foltozottság meg¬engedett, de nem kívánatos. Bármi, ami túlmutat ezen a foltozottságon, súlyos pontlevonással jár, valamint a foltozottság semmilyen esetben nem terjedhet át a csőrre. Az orrlyukak legyenek a csőrlebeny és a csőr közti elválasztó vonalon.
Test és mell: A test legyen kissé nagyobb a közepesnél, széles, jól izmolt és tömör, az erő és a simaság érzetét keltse. A mell legyen mérsékelten hosszú, görbült, hasonló a hintaszék talpához, görbület vagy bemélyedés nélkül. A mellen elég húsnak kell ahhoz lenni, hogy a mellcsont ne legyen kiemelkedő, így a galambot kézben tartva, simaságot és gömbölydedséget kell érezni. A vékony, keskeny és túl hosszú test komoly hibának számít. Kívánatos a széles, zömök, jól izmolt galamb.
Mellkas: Legyen széles, meglehetősen kerek és nagyon feltűnő. A mellkas túlterjed a szárnytöveken, valamint teltnek és kereknek látszik, akár oldalról, akár szemből nézzük. Legyen ez a fajtára leginkább jellemző. Szűk, szögletes vagy gyengének tűnő mellkasú galamb nem kívánatosak. Azok a madarak, amelyeknek a szárnyaik széleit nem takarják a mellkas tollai, hibásnak számítanak, és ennek megfelelően lepontozandóak.
Hát és vállak: A hát legyen széles, gömbölyded vállakkal. Felülről nézve ék alakú, széles a vállaknál, a farok irányába hirtelen szűkülő. A vállak simuljanak átmenet nélkül a váll tollazatába. A galamb háta 35-45 fokos lejtőt alkosson a talajjal.
Szárnyak: Erősek és szélesek, testre simulóak, a törzs felső részén, lazán fekszenek fel, a szárnyvégek megközelítően egy coll (2,5 cm) távolságra vannak a farok végétől. A szárnyak széles részei, a mellkas tollaival vannak takarva. A fedőtollak eléggé egyben kell, hogy legyenek ahhoz, hogy a galamb ne tűnjön nyitottnak vagy borzasnak. A szárnyaknak simán kell ráfeküdni a törzsre és a farokra, minden „asztal" vagy „vitorla" jelleg nélkül. Lekonyulás, vonszolás, testtől való távol¬tartás hibának számítanak.
Farok: Takarosan rendezett, közepes hosszúságú, és hossza közelítően egy és egynegyed¬szerese a szélességének. A farok vonala követi a hát vonalát. A farok vége nem lehet túl messze a talajtól. A túl hosszú, laza vagy széles a törzshöz képest lekonyuló, esetleg a magasan tartott farok súlyos hibának számít, ez értelem¬szerűen pontlevonással jár. Tartás és kiállás (15 pont) Tartás és kiállás: Az álló lahora hátának vonala 35-től 45 fokig zár be szöget a talajjal. A madár tartása legyen egyenes, merésznek és büszkének tűnő. A lelógó vagy a túl magasan tartott farok hibának számit.
Szín: Minden szín meghatározott: A standard szerinti osztályozás fekete, levendula, vörös, sárga, szalagos, tarka és „minden egyéb" szín. A szalagos-foltos osztályba tartozók bármilyen színűek lehetnek, így szalagok és a foltok is bármilyenek lehetnek, sőt ezek árnyalatban is eltérhetnek, a világos válthatja a sötétet. Az ordas és valamennyi, az előbbiekben nem említett szín a „minden egyéb" színosztályba tartozik. A színosztályok megítélése a kiállítást rendező titkárság hatáskörébe tartozik. Nem szabad min-den áron akadályozni az új színek bevezetését. A kiállításokat megelőzően fel kell venni a kapcsolatot a szervezőkkel, és tájékozódni kell a színek elfogadottságát illetően. Minden szín legyen tiszta, pompás és ragyogó, a szalagoknál és foltoknál az elválasztó vonalak legyenek élesek. A pontozást ezzel összhangban kell végezni.
Tollazat: Legyen sima, takaros és ápolt. A fej, a nyak és a mellkas tollai legyenek elég hosszúak, lazák és emeljék ki ezeknek a testrészeknek a teltségét. A túlságosan hosszú és rendezetlen tollazat nem kívánatos, különösen a faroknál és az evezőtollaknál.
Lábszár és lábfej: A lábak jól nyitottak és nem túl hosszúak. A túlságosan hosszú vagy a „gólyaláb" komoly hibának számítanak. A lábfejek legyenek tollal jól takartak, amelyek fajdra hasonlóvá teszik, de ne tegyék „muff'-szerű látvánnyá. Ez a tollazat simán menjen át a farok¬párna tollazatába, a „keselyű-csánk" minden jele nélkül (hosszú, laza tollazottság a csánkon). A lábujjak kar¬mai rózsás-fehér színűek. A színtelen karmok megengedettek, de nem kívánatosak, ezt a tényt kisebb hibának kell venni.
Trimmelés: A tollazat trimmelése a rajzolat hangsúlyozása érdekében megengedett, azonban ez a gyakorlat túlzott esetben pontlevonással, sőt kizárással is járhat (bírálói megítélés).
Kizáró okok: Fehér szárny és/vagy színes farktollak. Néhány színváltozat, így például a grizzly-szürke, stb. Ha az evezőtollak is fehérek, akkor ezt színes véggel el lehet tűrni. Fehér gallér (a nyakszirtet keresztező fehér tollak). Nyitott arc (fehér tollsávok a homlokon keresztül). Vágott szem (tömör szín a szemen keresztül). Minden olyan csőr, amelynek a színe eltér a rózsás-fehértől. Megtört szem vagy a „bikától" eltérő szemszín. Gyenge kondíció (bírálói megítélés). Túlzott trimmelés (bírálói megítélés). Minden csalás, így például a tollak festése, stb.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Származási hely: Biztos, hogy a lahora galamb őshazája valahol az indiai szubkontinensen keresendő, hiszen Pakisztán egyik nagy városának a neve is Lahore. Baktay Ervin keletkutató tudós és utazó Kőrösi Csoma Sándor kelet-indiai útját kutatva járt arra, és „A világ tetején” c. munkájában írt róla. Más utazók – a galambtenyésztés legrégibb gyökereit keresők – szerint még most is vannak hasonlú rajzú galambfajták azon a területen. 
Nagyon régóta tenyésztik India észak-nyugati részén (Pakisztán), Németországba először 1880 körül került be. A hatvanas években lett népszerű. Általános benyomások: Meglehetősen nagy, de nem túlságosan hosszú testű galamb, szabad állással, majdnem vízszintes testtartással. Más galambfajtáknál nem fel¬lelhető, szembetűnő tulajdonságok.
