Emlékezés világhírű genetikusunkra: ANKER ALFONZ (1925 - 1979)

Életének 54. évében, élethivatásként művelt alkotó munkája közben, hosszú szenvedés után ANKER . ALFONZ Eötvös Lóránt díjas kutató, tudományos Tómunkatárs 1979. novemberében váratlanul elhunyt. A magyar állattenyésztés egyes területein elméleti és gyakorlati munkássága új korszakot jelentett és jelent ma is. Szerencsének tudhatom be, hogy emberközelből ismerhettem, s késztetést érzek, hogy írjak róla. Anker Alfonz, Eötvös-díjas kutatónkra, világhírű genetikusunkra s sportunk hiányzó vezéralakjára emlékezünk. Most lenne 77 éves. A magyar állattenyésztési tudomány egyik kivételes képességű, nemzetközileg is elismert nemesítője különösen sokat tett állattenyésztésünk minőségi fejlesztéséért, sportunk fejlődéséért. A hortobágyi ménesben végzett munkájával maradandót alkotott az ötvenes években, amikor a háborús események miatt a szinte tönkreme~ láállom~ryt segítette újjáterryészteni. Különösen látványos sikereket aratott juhnemesítő munkájával. Érdekességként emlithető, hogy a Lábodi Állami Gazdaságban végzett kísérletei során az öt szewnban megszületett mintegy 20 ezer bárány egyetlen közös nagyapától származott! Így az egész állományra rányomta bélyegét egy kiváló tenyészállat örökítő képessége. 1962-től, mint tudományos kutató dolgozott, s végezte a sertéshibridizációs munkában a modellkísérleteket, melynek sikere 1970-ben érett be, amikor is a KAHYB előzetes fajtaelismerésben részesült. A világhírt számáig 1971. hozta meg és jelentette, ugyanis az állattenyésztők Európai Szövetsége / FEZ / versailles-i kongreszszusának egyik szekcióülésén nagy sikerű előadást tartott a sertéshibridizációról. Az ülést követően Lush professzor, a "hibridizáció atyja" személyesen fejezte ki elismerését! Igen jelentős nemzetközi szakirodalmi tevékenységet folytatott. Cikkeinek témája és szakmai nívója miatt személyét és tudását ma gasan elismerte a külföldi szaksajtó. 1972-ben jelent meg a "Repülő keresztrejtvény" című könyve, melyben igen élvezetes módon írta le tenyésztési tapasztalatait és örökléstani fejtegetéseit. Könyvét a postagalamb-tenyésztők szakkönyvként tartják számon, részükre is készült. A könyvében lévő irodalmi jegyzék önmagáért beszél. Másfél évtizedes tevékenységét a sertéstenyésztés területén már nemzetközi elismerés övezte, melyet kissé megkésve követett a hazai elismerés, az Eötvös-díj. Óriási hatással volt hazánk postagalambtenyésztésére s a tenyésztőleve is. Tekintélyével képes volt ellenséges táborokból egységes "csapatot" kovácsolni. Már sohasem tudhatjuk meg azt, hogy mit alkotott volna még, s így halálával mit is vesztettünk! ~1 tenyésztőkkel széleskörű levelezést folytatott, tanácsaival sokakat segített. Elméleti és gyakorlati munkásságágának eredménye örökké élni fog. Csorvás, 2002. április

Írta: Hunyadvári Árpád tanár