Balassa György: Okszerű galambtenyésztés

1901-ben, 100 éve jelent meg Miskolcon az első magyar nyelvű galambász szakkönyv "Az okszerű galambtenyésztés" címmel Balassa György tollából.

Balassa György 1860. december 18-án látta meg a napvilágot a Torontál Vármegyei Urspustán. A galambok szeretete már gyermekkorában kialakult, de komolyabban 20 éves kora körül kezdett velük foglalkozni, első galambjai "purclik" voltak, majd magyar házik, ún. "török" galambok. Érettségi vizsgáit 1880-ban teszi le, majd katonai szolgálata után Szegedre kerül a Magyar Királyi Dohánybeváltó Hivatalhoz. Szegedi tartózkodása idején válik igazán "purcli" kedvelővé. Kora szaklapjait, német nyelvű galambász könyveit olvassa. Több újságban, köztük a "Szárnyasaink" címűben jelennek meg cikkei. Igen tevékeny írói munkásságot fejtett ki, több, mint 600 cikk megírása jelzi tevékenységét. 1889-ben Miskolcra helyezik, itt kezdi el írni könyvét, melyet Kápolnán fejez be. Kedvencei a "szegedi magasrepülő galambok". Mint visszaemlékezéseiben írja: "Hat évig éltem ott (mármint Kápolnán), és 1901-ben körülbelül 330 szegedi magasrepülő galambom volt, ha meg nem haladták ezt a létszámot..."

A Miskolcon 1894-ben megrendezett Országos Baromfi- és Galambkiállításon, az 1908-as Lovrini és Temesvári Baromfi- és Galambkiállításon bírálóként működött közre. 1905-ben kerül Nagybecskerekre, ahova - legnagyobb sajnálatára - csak állománya javát viheti. 1903-ban a Szegeden megrendezett Országos Baromfi- és Kisállat Kiállításon, majd ugyanezen év telén a Budapesti Baromfi- és Kisállat Kiállításon bírált. Mint tenyésztő és kiállító is igen szép eredményeket ért el, de a legbüszkébb az 1896. évben rendezett millenniumi kiállításon elnyert Millenniumi Nagyéremre volt. Még elkészült két kézirata ("Keringő galambokról" és "Gyakorlati galambtenyésztés"), valamint cikkei sajtó alá rendezése, de ezek megjelentetésére már nem került sor. 1909-ben Aradra költözik, ahol 1933-ban hunyt el.

Könyvében foglalkozik a galambok természetrajzával, a "vad" galambok fajtáival. Mai ismereteinkkel természetesen vitatkozhatnánk néhány állításával, de az akkori információk alapján megírt könyv ma is élvezetes olvasmány. Részletesen leírja a galambok fajtáit, rajzokkal illusztrálva. Igen részletesen ír a postagalambászatról. Számomra külön öröm, hogy a "chínai sirályka" leírásánál megemlíti, hogy "Láttunk azonban Eisenbahrt Ferencz székesfehérvári tenyészdéjéből igen jól sikerült sárgákat..." A galambház kialakításával, berendezésével is foglalkozik. A pároztatás, költés, tenyésztés tárgyalása után az etetés, gondozás, szoktatás leírása következik. A galambok beszerzése, hasznossága és kártékonysága mellett a galambok nemének meghatározásával, a galambok ellenségeinek és barátainak felsorolásával is foglalkozik. A könyv utolsó része a galambok betegségeit tárgyalja.

Bárány István V-61. Székesfehérvár